Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1855

2 emlékezetünk rezgő szálain a honalapító' fejedelemutódainak nagyszerű eseményei, a gyermek és itéló Zulta, a győzedelmes Taksony, és hírhedett vezéreinek tettei, *) a hit szelíd szellemétől áthatott bölcs Géza; — s álljunk meg itt; iiisz csupán az ő őslakhelyét akarjuk hiteles kútfők szerint leirni, leirni igen azon helyet, melyhez bennünket annyi szent emlék csatol; leirni azon várost, mely édes reménynyel kecsegtető sejtelmeink szerint a jelennél szebb és fényesb jövőre látszik hivatva lenni, valamint ritka jelentőségű, nagy és fényes vala annak múltja is! — Leirni akarjuk Esztergomot, mely hazánk történetében lpgujabb korig mind országos, mind pedig egyházi s tudományos állapotunkat illetőleg, mindig kitiiriőleg szerepelt. Esztergom (görögül Istropolis, latinul Istrogranum, a Dunának a Garammal e helyt egyesülésétől, németül Gran, tótul Ostryhom, vagy Ostrygom) legrégibb eredetét tekintve, hogy római telep vala, egynél több történeti adat bizonyítja, főleg az annak d^li részén történt s máig is történő pinczeásatások, valamint a várban nemsokára elkészülendő basilika alapárkainak készítése, s még elébb a íőkáptalani lakok alkalmával nyert római pénzek s egyéb régiségek bizonyítják. — Távol vagyunk azoktól, kik annak építetését vizözön utáni 155-ik évre teszik; s Clvuer, Schőnleben és Cellarius Bregoetiuma nem itt, hanem fölebb Oszőnynél, valamint Baranyay Cl. Ptolomaeus ,,Curtiana"-ja az ide, egy postaállomásra eső Nyerges Újfalunál; s Esztergom határán inkább a Schőnvisnor okadatolta ,,Salva Mansio romana", nem pedig Moro és Timon „Acincum"-a keresendő (Tudom, gyűjt. 1821. VIII. , és 1824. IV. köt.). — A rómaiak itteni ősszállása tehát bizonyos, bár az itt hajdan szállásoló telepet régiségbuvárainknak teljes bizonyossággal s névszerint meghatározni mindeddig nem sükerült — Annyi elvitázhatlanul bizonyos, miszerint Géza a magyarok ötödik ősvezére s fejedelme itt lakott, s fia Vaik itt, a lakosok hagyományos közvéleménye szerint azon helyben, hol most a két év előtt még „Sas vendéglő" fekszik, született; s élte 15-ik évében (994) sz. Adalbert prágai püspök által megkereszteltetvén István nevét itt nyeré, s ime szent és apostoli első királyunk koronáztatása, a keresztény hit betelepítése, s a magyar egyház főpapi székének megalapítása által lön nevezetessé. Emelik Esztergomnak régi dicsőségét az árpádi törzsből származott királyaink liuzamosb itt tartózkodásaik, sőt állandó lakásuk, miként az általuk kiadott s itt kelt több érdemű oklevelek bizonyítják. Esztergom hire hajdan tulszárnyalá Európa határait is, s az ipar és kereskedésre alig vala ez idétt hozzá fogható város a szomszéd országokban. Apulföldi Roger nagyváradi kanonok, később spalatrói érsek, a hires Miserabile Carmen szerzője, (1. Schwandtner gyűjteménye I. r. III. számát), továbbá Bonfin (VII. k) és Godel'rid, a keresztes háború irója, s több más történetírók állítják: miszerint Esztergom hajdan roppant templomokkal, s egyéb nagyszerű paloták, nagy költséggel épített köz és magán épületekkel díszelegvén, országunk többi városait nagyság, gazdagság s népességre megelőzé; miért is az ország fővárosának tartatva, nemcsak Magyarországnak legfőbb, de az összes Európának kitűnő révparttal bíró, kereskedési teréül isnierteték. — Olasz, franczia, német nagykereskedőknek saját utczáik valának; (Régi emlékül máig is lön van a keleti szőlőhegyekre néző, de most már igénytelen „Német utcza") — s Indiának keleti tájairól Stambulon keresztül iiozott, s árumegállítási *) Garay „Árpádok'-. **) 1. Palugyaí Imre „M. ország legújabb leírása. Pest. 1S52/-