Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1855

ESZTERGOM. Régi idők, hol vagytok ? Messze röpültetek ti a mulandóság lenge szárnyain, s yisszahihatlan napjaitok az enyészet mély tengerébe tüntenek. Szá­munkra csak a hív emlékezet maradt fön a földnek, eme leghívebb kincstárőr­nek öléből a kutató utódok munkás kezei által eléidézett becses maradványok­nak, mint az őshajdant visszavarázsló világemlékeknek véseményeiről, a törté­netírók s festők tolla, és ecsetnyomaikról felénk, visszasugározva; — vissza­idézve a világhírű eseményeket, mik az elmúlt ősidők egyszerű leple alatt rej­lenek, s mik romboló vagy építő erejöknél fogva országokat, városokat, falva­kat s népeket emeltek föl a közmivelődés, ipar, s vallásosságnak, eme legszebb dicsőiilésnek fénytetőjére; vagy, mi mindenha fájdalmasan fog kebleinkben visz­szarezgeni, népeket sülyeztettek el a miveletlenség, babonák, vadság, s vallás­talanságnak, eme legnagyobb veszedelemnek örvényébe. — Kutató elménk visszaragad bennünket a tudományos hiteles kútfők szár­nyain a mindenség Urától kijelölt azon idők- és helyekre, miket édes honunk ős­történetei örök időkre megszenteltek. A hagyományos monda megnyitja őszfiir­töktől körülövedzett ajkait, s kiálmodtatja a pásztorral Etel haduradta hon­szerző kardját, s mint A ralaha a dús Palaestina választott népét az ígéret ama földére, úgy vezeté be ugyan azon Mindenható a harczedzett, keleti húnivadé­kot eme tej- és mézzelfolyó Kanahán földébe; *) kik az elenyészett kóbor czimberek példáját megvetve, rettenthetlen szív- és legyőzhetetlen karral ÖZÖII­lék el az országot, melyben egykor az igaz hit védbástyájaul hivatva, a vad po­gányság erre áradó, s Európát végyeszélylyel fenyegető hullámait valának visszanyomandók **). — Ott látjuk a honalapító Árpádot, mint üti le zászlóját a világhódító rómaiak őskori Floriánájának halmain, ***) mint szab népének törvényt és határt. — Mintegy elandalító villanysugarak czikáznak keresztül *) Miként a legszebb párhuzamban éneklé 1538-ban esztergomi születésü régi magyar iró Farkas András (Andreas Lupus): Jersze emieke zzönk az örök Istennek Csudálatos nagy hatalmasságáról, Melyvei Scythiából régi magyarokat Jó Magyarországba olyan módon kihozá, Ment régen kihozá ah zsidó népeket Fárahó királynak markából, ínségéből, stb. CToldy F. A M. ny. és irodalom kézikönyve) **) Hunyady-kor. ***) Fejér György. Székes Fejérvárról. Tud. gyűjt. 1840. III. füzet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom