Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1854

3 hogy a lélekben, mint valamely bölcsen kormányzott országban minden a maga rendén megy; a tehetségek a legszebb alárendeltetésben működnek, hol tévelyek s szemfényvesztő eszmék háttérbe nem szorítják a való és igaz nézeteket. Hol az elme nem tartja magát mindenbe hatónak, sőt elismeri, miszerint vannak dolgok, miknek kutatásánál annak búvársugara elsötétül s ismeretei határt érnek, miszerint vannak mélységek, melyek belátása előtt rejtve vannak, hol számára nem marad egyéb hátra, mint a hit karjaiba vetni magát, s imádva hajolni meg a fölöttünk virrasztó isteni elme előtt, nem pedig sükeretleniil fürkészni és feszegetni, mit 0 előttünk a titkok fátyolával leplezni akart, s ama képtelenségek s badar állításokra tévedni, melyekre csak a felsőséget elismerni nem akaró s magát pártosan Isten fölé emelő emberi elme vetemedhetik; párosulva ama korunkban is elhatalmasodott rosz akarat- s boldogtalan törekvéssel, mely az emberiség legszentebb érdekeit az emberek szemében folyton csökkenteni, s azoknál az úgynevezett divatos, s józan világnézetek neve alatt, a legmegalázóbb véleményeket hintegetni iparkodik a társadalom minden rétegei közé. Az önmagát nem ismerő s épen azért tehetségeit fonákul méltató elme, eltándorodásának elég világos tanúságait adta az ü idétleneiben, mikben majd isteníté, majd a test anyagával elenyészendőnek állítá az észszikrát, s botor szélsőségeivel sok tapasztalatlan szivet megmérgezett : a rationalismus, atheismus, pantheismus, materialismus — s a mint vannak ezek az agynak fattyú, rém szüleményei. — Önismeret az, melly önmagát, s magában az egész emberiséget fönséges rendeltetésében tisztelni, s annak érdekeit s jogait szentül őrizni tanítja; ez érezteti velünk az erény bájait s a jó cselekvés boldogító tudatát; az emberi szenvedélyek és szeszélyek szempontjából ez állítja szükségesnek ama tiszteletet s illendőséget, melylyel a felállított rend és a függési viszonyok iránt viseltetni tartozunk, ez az, mely által az alattvaló nem kényszerűségből, hanem a kegyeletnek egy nemével simúl főbbjéhez és a nagyok viszont jóakarólag ereszkednek le alattvalóikhoz, tisztelvén bennök az emberi méltóságot; a hasonlók között az köti a legtartósb barátságokat, ez ad beborult ügyünkben erőt és kitürést, kedvező körülményeink között ez int az öröm és vigalom vitorláit józanul bevonni. — Önismeret az, mely a mi legfőbb, magunkon uralkodni, s az élet bonyolult körülményei között magunkat kellően tájékozni megtanít. Mert ereszd haboknak a hajót deiejtú s ügyes kormányos nélkül, s várd hogy az az óhajtott kikötőt érintse; igen egyes darabjai tán esetleg érinteni fogják, de miután a hullámok kényére bizat itt jármú már eléb a tenger örvényein ízekre zúzatott. ... A részint indulatai és szenvedelmeitől ostromolt, részint embertársai csempessége s ügyes behálózásainak kitett férfiúnak e delejtúje s kormányosa az ön-, és átalában a * emberismeret. Mert a ki tudja, mint merülnek föl kedélyünkből az érzelmek, mint fokoztatnak ezek indulattá, vagy mint fajulnak el a vágyak mind magunkat mind embertársainkat ostorozó szenvedelmekké, a ki tudja e szenvedelmek