Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1853

15 létében a' „Veni sanctét" ő Fölsége boldog uralkodása, és a' nagy-gymnasium jövőjére Isten áldását és kegyelmét lekönyörögvén. — Isteni szolgálat után ö Eminentiája az egesz tísztelkedő egyházi kar, városi elöljáróság 's a' zeneharsogtató (i-ik vadász zászlóaljtól késérve a' tanoda felé vonult, előtte a' tanodai ifjúság- zászlósán és levett föveggel a' tanári kar vezénylete alatt menvén. Ö Éminentiáját a' gymnasiurn küszöbénél főapát ö méltósága velős rövidséggel szívélyesen üdvözlé, mire ö Eminentiája határtalan örömmel megjegyezni kegyeskedvén, mikép ,,e' nap élte legörvendetesb napjainak egyike" az igazgató által vezetve a szük gyülterembe ment, — hell ö Fölségének zöld gályáktól körülövedzett, és virágfüzéreket tartó aranyozott angyalkáktól átkarolt arczképe alatt a' tudományok jelvei és ékes virág bokréták diszlének, — s helyet foglalt a' terem falán függő 's virág csokrokkal díszített arczképe alatt, Fridrich György helyt, tan., Jagasich Sándor megyei főnök, pannonhegyi főapát, és fényes egyházi, katonai és polgári egyénekből álló diszes gyülekezettől környezve, 's az igazgató által üdvözöltetett.*) Fömayasságú Hercz-eg Prímás ! Mélyen tisztelt fényes Gyülekezet ! Ha a' letűnt ős hajdant, történeti üterének életét tapintva, bár futólagos figyelemmel vizsgáljuk, 's kelettől nyugotig, és éjszaktól délig eltekintünk, nem találunk népet, melly bármi hitelvekkel birva, az emberek sorsát intéző magasb lény iránt tanúsított vállási rendeletei és szertartásainál fogva fontosabb teendői előtt szemeit egekre nem emelte, vagy különben imádott lényeitől segélyt nem kért, 's ugyan azoknak dolgai végeztével hálát nem ömledezett volna. így mi is, jól tudván, miszerint: minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan fölülről jő a' világosságok Atyjától (Sz. Jakab I. 17.) sz. hitünk csalhatatlan elvei szerint föltűnő tanévünket, 's tanodánk fölavatását a* vigasztaló sz. Lélek segédül hívásával kezdők meg, mi által keresztény meggyőződésünknek és vallási sz. kötelmünknek buzgó áhítattal megfelelve, hivatva érzem magamat e' rendkívüli örömünnepnek emlékéül a'tudományosság érdekében néhány perczet áldozni. Az embernek eredeti rendeltetésénél fogva már vezetőre , oktatóra vala szüksége, és ezt a' történet a' boldog éden lakóitól kezdve legújabb korunkig bizonyítólag hirdeti; nem vala nép, melly a fejlő zsengekor iránti méltánylatánál fogva, minthogy égyéni és közös jólétének alapját ebben hivé rejleni, szakadatlan lánczolatban azon nem volt volna szüntelen, hogy családi és országos egyénei a' tudás mezején bizonyos ismeretekkel gyarapuljanak, és azokat hiven összegyűjtve 's komolyan betanulva a' magán és közügy boldogítólag szilárd alapjának megvetésére, 's örökítésére szenteljék, ettől mind a' vallási, mind az országlati jobblét tökélesítését föltételezendők. 'S elménk a' mult honában bámulat és édes merengés közt csügg azon korszakon, hol a' fürkésző emberi ész remek haladása az ismeretek világhírű lobogóját fűzé föl Hellász és Latium magas fénytornyaira, mellyek világító lámpája már is phároszi szövétnekkint lobog az ismeret és tudástengerén járó hajósnak. De, fájdalom! *) A" mondott beszédet egyenes kívánatra ide igtatom.