Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Kéménd - Kesztölcz
23 . Esztergom vármegye községei. 16^7. évi adóösszeírás szerint csak 2% jobbágytelek volt a helységben. Az 1696. évi összeírás lakatlannak mondja, a helység ekkor Nedeczky Sándor és Mihály birtokához tartozott. 1733-ban Magócsy János, 1743-ban özv. báró Gyulay Ferenczné lakott Karván. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint még puszta volt. Ekkor a gróf Gyulay, Cserey, Missich és Kvassovszky csa'ádok voltak itt birtokosok. A XIX. század első felében a Somogyi, Koller, Nedeczky, Hunyady Lippay, Huszár, Csúzy, Reviczky, Biró, Bakay, Hajós, Palkovics, Kruplanicz és Kerekes családok bírtak itt földesúri joggal. Szent Lőrincz tiszteletére épült régi temploma félkör-apsziszú román egyház, mely mint műemlék is kiváló figyelmet érdemel. A hajópadlat közepén, veres márványból való síremlék van a következő felirattal: Hic est sepultura nobilium de Lábatlan Anno Domima(így) millesimo quadringentesimo. A templomot a XVIII. század elején báró Gyulay Ferencz újíttatta meg. Az egyház kétszáz éves szentségtartót őriz. A község mai birtokosai Kosztics Labud, Szarvasi Sándorné, Fodor Kálmán, Kommers Károly és özv. Szlamkáné. 1876-ban árvíz pusztított itt. A községben van az ebedfoki ármentesítő-társulat mérnöki hivatala. Határában vannak a Felső, Kis és Nagy puszták és a Mária és Sándor majorok. Postája helyben van, távíró-állomása Párkány, vasúti állomása Párkánynána, hajóállomása Piszke. Kéménd, nagyközség, a Garam mentén, 380 házzal és 1907 magyar ajkú, róm. kath. vallású lakossal. Határa 4876 kat. hold. Már a rómaiak idejében lakott hely volt, a kiknek emlékét egy kerek váracs őrzi. Szent István király a HuntPázmán nemzetség őseinek, alkalmasint Bénynek adta e területet. De az esztergomi káptalannak is volt itt birtoka, melyből egy ekealját 1183-ban eladott Farkas comesnek. 1217-ben a Hunt-Pázmán nembeli Amadé, mielőtt a szentföldi hadjáratra indúlt volna, itteni birtokát a bényi monostornak adományozta. Később, 1273-ban, ugyanebből a nemzetségből származott István mester, itteni földjeit szintén a bényi monostornak hagyományozta. 1292-ben a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fia, Ugrón comes birtokrészét az esztergomi érseknek volt kénytelen átengedni, kárpótlásul ama károkért, a melyeket a IV. László halálát követő belzavarok alatt az érsek jószágainak okozott. 1295-ben Márton alországbíró fenti okból Ugrón testvéreit, Istvánt, Lampertet és Lászlót is kéméndi birtokaik elvesztésére ítélte. Ekkor a helységnek már plébániája is volt. A XIV. század első éveiben Trencséni Csák Máté tisztje, Vörös Bede hatalmasul elfoglalta az érsek többi községeivel együtt, melyeket az érsek csak 1312-ben nyert vissza. Telegdi Csanád érseksége (1330—1349) alatt a pusztítás nyomai eltűntek. 1346-ban Telegdi Csanád érsek Miklós fia Miklóssal és társaival perelvén, az érsek kéméndi birtokát meghatárolták. 1382 előtt Demeter bíboros-érsek a Garam folyón Kéménd melletti malmának felét az esztergomi Szent-György templomnak adományozta, de később visszavette, midőn azonban a káptalan arra figyelmeztette, hogy e malom emberemlékezet óta a szentgyörgyi prépost tulajdona, 1382 nov. 26-án elrendelte a malom visszaadását. A XVI. században is az esztergomi érsek földesúri hatósága alá, később a hódoltsági területhez tartozott. 1556-ban 5, 1593-ban 7, 1609-ben 4, 1647-ben 7 portája volt. Az 1696. évi összeírás szerint a gyakori katonai beszállásolások következtében elpusztult. Határát az érsekség egyéb jószágairól érkező települők használták. Plébániáját 1713-ban állították vissza. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 30 egész telkes jobbágy és 35 zsellér lakta. 1755 ben már 791 katholikus lakosa volt. Templomát gróf Esterházy Imre herczegprímás kezdte építtetni, de csak utóda, gróf Csáky Miklós fejezte be. 1848-ig az esztergomi érsek földesúri hatósága alá tartozott ; napjainkban ugyancsak övé a határ. 1849 április 20-án Gáspár András vitéz huszártábornok itt fényes győzelmet aratott Wyss császári tábornok 2500 lovasból álló dandára felett, mely Esztergomból Wohlgemuth császári tábornok segélyére sietett. A községben máig fennmaradtak az avar sánczok. Találtak itt különféle kőedényeket, nyilat, sarkantyút és egyéb tárgyakat, a melyek esztergomi magánkutatók tulajdonába kerültek. A lakosság róm. kath. olvasókört és hitelszövetkezetet tart fönn. Határában van a Kéméndi puszta. Postája, távíró- és vasúti állomása helyben van. Kesztölcz, kisközség, a Pilis hegy alján. Házainak száma 369, lakosaié 1964, kik mindannyian róm. kath. vallásúak. Van közöttük 1743 tót, 197 magyar és 22 német ajkú. Határa 3822 kat. hold. Első ízben I. Géza királynak a garamszentbenedeki apátság részére 1075-ben kiadott adománylevelében fordul elő, Kéinénd. Kesztölcz.
