Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - TELEGDI III. TAMÁS, ESZTERGOMI ÉRSEK

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 286 letési jogánál fogva" megillette. Keszei Miklós utánjárását látjuk benne, midőn V. Orbán pápa Nagy Lajos királyhoz intézett magasztaló levelet olvassuk : ,,óh legbuzgóbb fejedelem. Isten szentegyházának legszeretettebb fia, ki az ájtatosság hevétől izzón, szánakozol szerető anyádon, s a mennyei királynak engedelmeskedvén, hadat járni óhajtasz, hogy az ő jegyesét a gonoszok támadása ellen megvédjed. Te vagy valóban a háladatosság fia, ki Isten adta hatalmadat alázatos szívvel megismervén, azt Isten kedve szerint, majd az egyház gonosz fiai s ellenségei, majd a félhitűek és eretnekségben tévelygők, majd a pogányok és hitetlenek ellen igyekszel fordítani. Te vagy valóban a legkeresztényibb király és fejedelem, ki nem vétkes gyönyörökben hivalkodol, hanem buzgón mívelkedel üdvözítőd nevéért, földi birodalmadat e dicséretes áron az égivel óhajtván fölcserélni."

1) A szent atya biztatását vévén, Nagy Lajos 1365 kora tavaszán táborba szállott, hogy Oláh- és a szomszéd Bolgárországot a magyar főhatóság elismerésére kényszerítse. De Vlajk, az oláh vajda, a magyarok nagyszerű készülődésére annyira megrémült, hogy legott beadta derekát. Nagy Lajos tehát seregével átkelt a Dunán, Felső-Bolgárországba tört, annak fővárosát, Bodonyt, hamarosan elfoglalta, a meghódított tartományt az országhoz kapcsolta, az erdélyi vajda, Laczkfi Dénes gondjaira bízta, Stracimir fejedelmet pedig és feleségét, Sándor oláh vajda leányát, kit anyja katholikus elvekben nevelt, Gumnik (Bosiljevo, Császma mellett) várába internáltatta, mire a bolgárok térítése azonnal kezdetét vette, — mint ezt Viterboi Márk, szent-ferenczrendi tartományi főnök (utóbb bíbornok) leveléből hitelesen megértjük, — kiterjedt mértékben s egyelőre kitűnő eredménynyel.

2) Részt vett-e Keszei Miklós a bolgár hadjáratban ? annak nyomát nem találjuk ; azt is csak elképzelhetjük, hogy, mint az ország legelső főpapjának és a király bizalmasának, tevékeny része lehetett a bolgár térítésekben. De hogy czéltudatos tevékenysége meg nem szűnt, kitűnik abból, hogy Nagy Lajos a bolgár hadjárat befejezése után a törökök ellen indítandó háborúval volt foglalatos. Ez a hadjárat a törökök ellen a Balkán félszigeten kivívott eredmények biztosítására okvetetlenül szükséges is volt, — mind a mellett elmaradt. Azért-e, mert az ellenáramlat, mely inkább Olasz- és Németországban kivánt szerepelni, mind hatalmasabb lett és Keszei Miklós diadalmasan, mint eddig, megmérkőzni vele annál kevésbbé tudott, minthogy a poklosság súlyos betegségében sínlő királyban biztos támaszra immár nem talált ? nagy valószínűséggel ugyan, de szintén csak hozzávetőleg állíthatjuk. V. Orbán pápa 1366 november 18-án még meghagyta neki, hasson oda Nagy Lajos királynál és anyjánál, miszerint segélyt küldjenek neki, hogy Avignonból Rómába visszatérhessen. De vajon a levél még életben találta-e az agg főpapot ? igen kérdéses, mert 1366. végén vagy 1367 elején húnyt el, utódját már 1367 februárius 10-én nevezte ki a pápa.

3) A magyar államférfiak tevékenysége Keszei Miklós közreműködése, utóbb vezetése mellett magasabb czélokra törekedett és fényes eredményeket mutatott föl. A Balkán-félszigeten a magyar befolyás volt az uralkodó ; Olaszországban a magyar király tekintélye meghaladta a császárét ; Németország rajongott Nagy Lajosért ; Kázmér lengyel király nagysága pedig a magyar szövetségben gyökerezett. Keszei Miklóst tehát a XIV. század egyik politikai nagyságának tekinthetjük. TELEGDI III. TAMÁS, ESZTERGOMI ÉRSEK. 1367—1375. Keszei Miklós utóda a Csanád nemzetségből származott Telegdi Tamás kalocsai érsek lett, kit V. Orbán pápa 1367 februárius 10-én helyezett át az esztergomi érseki székbe. — Fia volt Telegdi Csanád érsek öcscsének, Pongrácznak. Egy testvérét ismerjük, Kelement, s ennek négy fiát: Jánost, Egyedet, 3) Theiner, Hung. II, 59. ded. 1364 fsbr. 25. 4) Pór, Xagy Lajos, 388. és köv. — Thallóczy, Magyar-bolgár összeköttetések történetéhez. (Különlenyomat a.'Századok 1898. és 1900., Tört. Tár 1898. évfolyamából. — Katona, Hist. Crit. X. 382. l) Áldásy a Tört. Tár 1895. évf. 266. lapján, 302. sz. regestája, mely azonban hibásan van keltezv9.