Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A székesegyház újjáépítése

232 Esztergom vármegye őstörténete. 235 veszprémi püspököknek, kiket megbízott, miszerint átvévén hűségi esküjét, az érseki joghatóság teljessége e jelvényét ünnepélyesen átadják az új érseknek. Azonban az új érsekre súlyos teendők várakoztak. Az esztergomi egyház javai és jogai bitorlók kezében, főtemploma, vára, palotája elhanyagolva, szinte rombadőlve ! Már a pápa is abban a reményben nevezte ki érseknek Csanádot, hogy benne megtalálta azt az egyént, kiben az akarat és képesség, a tudás és erő megvan arra, hogy a főegyház károsítóit megfékezni, jogait fönntartani, sőt gyarapítani fogja, mint ezt az egri püspöki széken megmutatta. A főgondot Esztergom, az érsekség székhelye okozta. Csanád maga beszéli, midőn az érseki székbe áthelyezték, fájdalmasan látta székesegyháza nyomorúságát és romlását. Nemcsak erősségének külső falai (már t. i. Esztergom vára), hanem a templom szentélye is, — mint ezt mindenki tudja,

1) — alapjáig megvolt rongálva. Nehogy tehát az imádság háza, a megfeszített Jézus hajléka, melyet Szent István, az első magyar király Sz. Adalbert püspök tiszteletére építtetett, úgy belsejében, mint külső erősségében elpusztúljon, annak megújítását szívből áhítá. Közóhajtás volt ez ! Midőn a pápa 1321 deczember 8-án Toszti herczeg Boleszló érseknek különféle kegyelmi leveleket osztogatott, ezek egyikében ez is benne van : Minthogy az esztergomi székesegyház, mint a magyar király jelenti, nem sokára föl fog épülni és szenteltetni, a szent atya bőséges búcsúkat enged nemcsak azoknak, kik fölszentelésén jelen lesznek, hanem azoknak is, kik a fölszentelés évfordulóját megünneplendik. Igen ám, de a székesegyház fölépítése és fölszentelése, melyet Károly király kívánatosnak, sőt szükségesnek tartott és — talán hogy az érsekre némi kényszert gyakoroljon,—előre jelzett, csak kegyes óhajtás maradt, a miért szemrehányást tenni Boleszló érseknek nem volna méltányos dolog, minthogy az időben az esztergomi érsekség jövedelme, a már érintett okokból érzékenyen megcsappant. Kétezer arany forintra, mai pénzünk szerint 21,000 koronára becsülte a pápai kamara (pénzügyi hivatal) taksája, ez pedig értett a papi javak taksálásához. Ez az összeg, illetve annak háromszorosa, ugyan még mindig tekintélyes volt abban az időben ; de sok helyre ment, főleg újonnan kinevezett főpapnál, annyira, hogy templomépítésre, várjavításra, palotatatarozásra, melyek mind főpapi kötelességek valának, aligha maradt egy apró dénár is. Csanádnak tehát másunnan kellett pénzt teremtenie. S azt ekképen tette : testvérei : Lőrincz, Miklós és Pongrácz elhúnyván, végrendeletileg 400 márka garast (nagy dénárt, mintegy 16,000 koronát) adtak át neki, hogy e pénzt megőrizze kiskorú fiaik számára, míg ezek nagykorúak lesznek vagy szorúltságba jutnának. Csanád e négyszáz márkát a váradi káptalan kincstárában őriztette mindaddig,míg az esztergomi érsek székbe áthelyezték. Most kivette onnét és temploma építésére fordította ; viszont, hogy kisöcscsét kárpótolja, Püspöki, Velkenye és Dézmástelek nevű érseki birtokokat, melyek közül kettőt már ő szerzett vissza pörös úton holmi bitorlóktól, a mondott összeg fejében Telegdi Lőrincz, Miklós és Pongrácz fiainak a saját és a káptalana levele erejével adta, kik azokat jó akarattal el is fogadták.

2) Legott elkezdette tehát alapjáig megrongált székesegyháza szentélyét újra építeni faragott kövekből, szilárd aljra támaszkodó, csiszolt és hornyolt, szabad-kőmíves módra (latomica arte) készült oszlopokkal és boltozatokkal. A megkezdett művet azután (festett) üvegablakokkal díszíttette, kivül (a tárnokra) tornyocskákat rakatott, s az egész templomot befödetvén, gyorsan és szerencsésen befejezte. Világos e leírásból, melyet a bécsi krónikából meríténk, hogy e főtemplom az akkor már nálunk is divatos csúcsíves stílusban épült s azt a kőnúves-páholyokban (Bauhütten) tanult mesterek végezték. Továbbá, — folytatja kútfőnk, — a templomot aranyozott táblákkal (palla d'oro), a legjobb kelyhekkel, drága ékítményekkel és egyházi szerekkel fönségesebben, dúsabban és bőségesebben látta el, mint minden elődei. A várat, melyben a tempA székesegyház újjáépítése. *) Hogy ez köztudomású volt, kitetszik a Bécsi Krónika előadásából. 2) Az eredeti okirat a rozsnyói püspökség levéltárában. V. ö. Fejér, CD., VIII/IV., 194. IX/I. 227. — Lgy látszik, Csanádnak a mondott ezélra még némely örökölt birtokait is zálogba kellett vetnie, mert midőn 1366 június 10-én Telegdi Lőrincz fia, Tamás és János fia, Lőrincz megosztoztak Telegden ós egyéb biharmegyei birtokokon, Kemecsén és Kisfalun nem osztozhattak meg, minthogy Csanád érsek azokat zálogba adta volt rokonainak, Makófalvai Pál fia Dénesnek és testvéreinek. (L. Báthory-féle transsumptum 4. levelét, melv megvan az Országos Levéltár dipl. oszt. 322. száma alatt.)