Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - CSANÁD ÉRSEK

232 214 Esztergom vármegye őstörténete. 234 Csanád érsek. lottak ; XXII. János pápa azután az ekképen megürült esztergomi érseki székre Telegdi Csanád egri püspököt helyezte át (1330 szeptember 17-én) ; helyébe pedig egri püspöknek Dörögdi Miklóst tette, különösen kiemelvén tudományos műveltségét (1330 október 1.) és a tusculumi püspök által fölszenteltette, sőt az esztergomi érseki javadalom féljövedelmét is neki engedte át, mert — úgymond, — választott esztergomi érsek volt.

1) f CSANÁD ÉRSEK. 1330—1349. Csanád érsek ivadéka ama Dobokafia Csanádnak, kit a krónikás Sz. István király rokonának nevez, és a ki a nagyőszi síkon, a régi Marosvár, most Csanád alatt 1030-ban a hatalmas, lázadó Ajtonvt leverte. Atyját Tamásnak, nagyatyját Pongrácznak hítták. Fivére három volt ; egy bátyja : Lőrincz, két öcscse : Miklós és Pongrácz. Nővéreiről is tudunk, kiknek egyike Vásári Miklós erdélyi alvajdának volt a felesége és Vá,sári Miklós esztergomi érseknek, Telegdi Csanád utódjának anyja ; a másik Toldi Csókának, bihari főispánnak lett a felesége, kinek két fiát: Mihályt és Jánost, az egyiket Károly királyra, — a másikat nagybátyja, Csanád érsekre való tekintetből XXII. János pápa 1320 július 2-án, illetve 1333 október 2-án kinevezte esztergomi kanonoknak, jóllehet már egri kanonok és főesperes is volt. Csanád érsek a XIII. század utolsó negyedében, hozzávetőleg 1280-ban született. A Gondviselés Csanád bölcsőjébe fényes származásán fölül több más talizmánt rejtett : magas szellemi képességet, mély vallásosságot, törhetetlen, de óvatos erélyt és nagy vagyont. Roppant terjedelmű birtokok Bihar, Csanád, Temes, Szeréin, Vas, Győr és Mosony vármegyékben, a Száván túl a mácsai bánságban és Erdélyben még a XIV. században is a Csanád nemzetsége kezén valának. Ott vala a Várad-melléki (Mező-)Telegd is, a hol Csanád érsek bölcsője ringott. Elég fiatalon, félig még gyermek korában lépett a papi pályára. Már 1295-ben mint kántor-kanonokot találjuk a váradi székesegyházban. Első kiképeztetését a váradi káptalani iskolában nyerte tehát, de kétségtelen, hogy időközben (1296 és 1299 között) valamely külföldi jogegyetemet is látogatott, a hol ,,kiváló jogtudóssá" képezte magát. A Csanád-nemzetség tagjai, közöttük főleg Miklós, a Csanád érsek öcscse, később csanádi főispán, vérök hullásával is kitüntették magokat az Anjouk védelmében és szolgálatában, velők tartottak rokonaik, a Debreczeniek és Toldiak is ; nem csoda tehát, ha a nagy és finom műveltségű Csanád is figyelmet keltett úgy a királyi, mint a pápai udvarban. Míg a váradi káptalanban fokozatosan emelkedett, olvasó-kanonokká és préposttá lett, addig Károly király titkos jegyzőjévé, udvari kápolnája ispánjává nevezte ki. Ugy látszik, Erzsébet királyné is legott megkedvelte, mert nemsokára, hogy Magyarországba érkezék. két szatmármegyei birtokkal ajándékozta meg, talán hogy Csanád költségeit pótolja és fáradságát jutalmazza, melylyel XXII. János pápánál Avignonban követséget járván, a fölmentést kieszközölte, mely — Károly kiráJylyal negyedfokú rokonságban levén, — házasságát akadályozta.

2) Közben a kegyesség, bőkezűség, jámborság s egyéb főpásztori erények mindinkább kifénylettek Csanádból : Várad székesegyházában öt oltárt emeltetett és gazdag alapítványt tett fönntartásokra ; ezenkívül a várbeli kisebb Máriaegyház szolgálatára társas káptalant alapított préposttal és hat kanonokkal, kiknek számára ősi és szerzett birtokaiból illő ellátásról gondoskodók. Hozzájárulván a királyi pá-rtfogás is, úgy esett, hogy az elárvult egri székesegyház káptalana szívvel-lélekkel püspökének választotta meg. 3) Kineveztetvén esztergomi érseknek. Csanád Avignonba küldötte Miklós fia Miklós váradi klerikust (nyilván a Vásárit) másodmagával, és folyamodott az érseki palást megküldéseért. XXII. János pápa megtette, a mit tőle kértek, átadta a követeknek a pallium archi-episcopalét, azzal, hogy vigyék el a váradi és Lásd a Századok 1897. évfolyamában Pór Antal : Adatok a bolognai és pádovai jog-egyetemen a XIV. században tanult magyarokról. 2) Theiner : Hung I., 467. 3) Bunyitay. A váradi püspökség története, II., 30. — Wertner. A magyar nemzetségek, I. 198. Karácsonyi. U. o. I.. 344.