Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Dörögdi Miklós
214 Esztergom vármegye őstörténete. 233 tében is három részre van osztva. A főalak a középső fülkében az istenanya, balkarján a kisded Jézussal. Balról tőle a Sz. Adalbert püspök mitrával s apostoli szent kereszttel ; jobbról Sz. Mária Magdolna a kenőcstartó edénynyel. Legfölül feszület, Krisztus a kereszten. Legalul Boleszlr érsek térdel balra fordulva, fején hegyes püspöksüveg, melynek szalagjai hátul messze elállanak, mintegy lebegnek ; mögötte, közel a kerethez, B., neve kezdőbetűje. A térdelő érsektől jobbra, balra egy-^gy háromszögű czimerpajzs. A jobbpajzsban az Anjouktól az időben használt királyi czímer, liliomok és pólyák, a balpajzsban a lengyel sas látható. A pecsét körirata : S BOLESLAI. DVCIS. THOSTEN. STRIGÖNIEN. ECLIE. ARCHIEPI. & EIVSDE. LOCI. COITIS. PPETVI. (_Sigillum Boleslai Ducis Thostensis, Archiepiscopi Strigoniensis et eiusdemloci connitis perpetui.) Boleszló herczeg-érsek elhúnyván, ismét összegyülekezett az esztergomi főkáptalan és összes szavazataival megválasztotta érsekéül Dörögdi Miklós pozsonyi prépostot. Miklós, választott érsek, Zala vármegyében született, Dörögdön, atya ; birtokán, honnét nevét kölcsönöztük. Papi pályáját mint veszprémi kanonok azzal kezdette, hogy elment a bolognai egyetemre tanulni, hol oly tekintélyt és tiszteletet vívott ki magának, hogy 1316 május 1-én megválasztották őt rektornak. II. Tamás érsek is számított e jeles férfiú szolgálatára és lefoglalta őt azzal, hogy kinevezte nyitrai főesperesnek. Rektorsága arról emlékezetes, hogy akkor hirdették ki a bolognai egyetem új törvényeit, melyeknek egyetlen példányát a pozsonyi társas káptalan könyvtárában őrzik. Rektori hivatala leteltével, nem sok időt töltött Bolognában, minthogy 1319 elején már Esztergomban találjuk, az érseki iroda főnökeként. 1320 szeptember 20-án már pozsonyi prépost. Mint ilyen, buzgó tevékenységet fejtett kis egyháza jogai megvédésében kiváló érdemeket szerzett. Megnyerte I. Károly király kegyét is, ki őt elsőben megtette káplánjának, utóbb az egri püspökké választott Telegdi Csanád helyébe a királyi kápolna ispánjának. Dörögdi Miklós az esztergomi káptalan reáeső választását elfogadta, az érseki széket elfoglalta, azután a káptalan küldötteivel együtt, Avignonfelé vette útját, hogy a pápától megerősítésétkieszközölje. De Konstanz előtt, merre útja Avignon felé vezette, gróf Monfort Hugónak és Rudolfnak, mesterségök szerint rablólovagoknak kezébe került ő és útitársai, kik őket letartóztatták, lovaiktól, pénzöktől és egyéb javaiktól megfosztották, a mint ezt XXII. János pápa 1329 április 1-én kelt, s akonstanzi püspök, prépost és dékánhoz intézett leveléből értjük, melyben elrendeli, hogy az útonálló grófok mindaddig egyházi kiközösítés alá rekesztessenek, míg foglyaikat szabadon nem bocsátják. A pápa rendeletének meg volt a kellő hatása, a mennyiben Dörögdi Miklóst és társait a következő 1330. év derekán Avignonban találjuk. Itt azonban új nehézségek keletkeztek. I. Károly magyar király ugyanis nem járult Miklós úr választásához ; ő a nagyérdemű Telegdi Csanádot, Eger ép oly szent életű és bőkezű, mint hazafias és buzgó püspökét kívánta az ország első főpapi székébe emelni s ebben az országes közvélemény mögötte állott. Hogy Károly király Telegdi Csanád érdekében működött, lutetszik abból is, mert a királyi levelek záradékában az van, hogy az esztergomi érseki szék üresedésben áll, pedig Miklóst már megválasztották; hogy pedig Károly k rály czélja elérésére nagybátyja, Róbert sziczilia király hatalmas közbenjárását is kikérte, az meg abból tetszik ki, mert XXII. János pápa abban az időben, midőn ez az ügy elbírálása eléje került, nemcsak a magyar király, hanem a szicziliai király kértére is kegyelmet osztogatott, egyebek között Csanádnak is, miből nem alaptalanúl azt a következtetést vonhatjuk, hogy mindkét király követséget járatott ugyanakkor Avignonban. Tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy mert Dörögdi Miklóst az esztergomi káptalan érsekének megválasztotta s ő a reáesett választást elfogadta, a király kegyét, vagy Telegdi Csanád barátságát elvesztette. Ellenkezőleg : nem csak a pápák bíztak meg 1361-ben bekövetkezett haláláig tudásában, hűségében és erélyében, elannyira, liogy számos kényes magyar kérdés elintézését okosságára és határozottságára bízták ; hanem mindinkább megerősödött I. Károly és Nagy Lajos kegyelmében, kik érdemes szolgálatával nem egy ízben éltek ; sőt Telegdi Csanád is, ki az esztergomi érseki méltóságért nem törte magát, hisz Avignonban nem is mutatkozott, mindvégig fönntartotta s élvezte a jeles férfiú barátságát. Az esztergomi érsekség kérdése pedig úgy dőlt el. hogy elsőben Dörögdi ^liklós önként lemondott mindazon jogokról, melyek reá az esztergomi káptalan választásából háramDörögdi Miklós.
