Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Rudnay Sándor - Jezsuiták - Ferencz-rend

232 Esztergom vármegye őstörténete. 383 járó fáradság csakhamar kimeríté erejét. Ekkor Komáromba ment, de mivel az itteni levegő ártalmas volt egészségére, Tatára vonult s már betegen, de foly­ton ápolta a sebesülteket, míg 1809 szept. 2-án a tatai Esterházy-várkastélvban 23 éves korában elhunyt. Egy évtizedre terjedő üresedés után, az esztergomi széket Rudnay Sándor erdélyi püspök nyerte el. A midőn 1820 május 20-án beiktatták, rögtön megtette az intézkedéseket a káptalan visszatérésére ; maga még székfoglalása alkalmi­val beköltözött a jezsuiták egykori rendházába, mely a rend eltörlése óta (1773) az érseki helynök lakásául szolgált, s a templomot, mely akkor a vízivárosiak plébánia-temploma volt, ideiglenes székesegyházzá tette. Végre 277 évi távollét után a káptalan is visszatért Esztergomba, s júl. 1-én az érsek jelenlétében tartotta meg az első vecsernyét a vízivárosi templomban. Ezután hozzáláttak a székes­egyház építéséhez, melynek alapkövét 1822-ben tette le Rudnay Sándor prímás. A Bazilika terveit Khiinel Pál műépítész készítette, a terv kivitele azonban Pákh János feladata lett. Rudnay közel egy millió forintot költött az építkezésre, de annak befejezését nem érhette meg. Kopácsy József herczegprímás, a kit Rudnay halála után (1831) közel hét éven át tartó széküresedés után nevezett ki a király, 1839-től kezdve Hild Károly, pesti építészszel folytattatta a meg­kezdett óriási müvet. Scitovszky János érsek székfoglalásakor a külső épület készen állott. Közel hét évig tartó munka után a belső díszítések is elkészültek, s Scitovszky érsek 1856 aug. 31-én I. Ferencz -József, Ö Felsége a főherczegek, számos érsek és püspök jelenlétében felszentelte. A Bazilika alapkövének letéte­lével kezdetüket vették a káptalani házak építései is, miután Rudnay Sándor érsek 1822-ben a Barkóczy prímás által a káptalani lakásokra kiszemelt területet jelentékenyen megnagyobbította és annak birtokában a káptalant megerősítette. Scitovszky János herczegprímás pedig 1854-ben a várba gőzerővel felhajtott víz használatát a káptalannal megosztotta. A Bazilika körüli tér rendezésével az egykori várban a régi építészet emlékei, az egykori templomok és kápolnák maradványai is lassanként eltűntek, vagy átalakíttattak. Az egykori Szent Adalbert-templom rommá vált éjszaki felét még Barkóczy prímás hordatta le talajegyengetés czéljából, a fennhagvott részt 1823-ban rombolták le. Ugyancsak Rudnay prímás parancsára rombolták le 1821-ben a várparancsnokok emeletes lakását, mely egykoron az érsekek palo­tája volt. A Bakócz-kápolnát, melyet a török meghagyott, nagy gonddal szét­szedetvén, átépíttette a Bazilikába. A- Lipót-bástyát, mely Vitéz János érsek idejéből való, s a melyet III. Károly király alatt Schuknecht Miksa várparancsnok megújíttatott, Simor János kápolnává alakíttatta át. A vár keletre eső összes külső erődítéseinek lerombolását még Barkóczy prímás kezdte meg, Rudnay alatt a fennmaradt romokat is széthányták és az árkokat betöltötték. (Villányi Szaniszló i. m. 21. 1.) A törökök kiűzetése után először a jezsuiták és a Ferencz-rendűek teleped­tek meg Esztergomban. A jezsuiták már 1686-ban jöttek Esztergomba, Széchenyi György érsek alapítványával pedig végleg letelepedtek. Acatius Sándor, a rend tartományi főnöke 1688-ban a rend költségén a Vízivárosban, egy régi templom romjain űj templomot és egy gimnáziummal egybekapcsolt rendházat épített. A XVIII. században az esztergomi rendház jelentékenyen fejlődött, főleg a gimnázium révén, mely nagy látogatottságnakíörvendett. 1714-ben a jezsuiták három házhelyet vettek a gimnázium kibővítésére, 1729-ben a templom kiépí­tése czéljából megvették a szomszéd harminczadházat is. 1738-ban felépült a Szent Ignácz tiszteletére emelt templomuk, melynek tornyait gróf Batthyány József érsek 1780-ban építtette, miután azelőtt a várparancsnokok nem engedték meg a tetőnél magasabb torony építését. Kezdetben hat-hét rendtag lakta, 1730 óta a rendtagok száma 10—14 között váltakozott. A vízivárosi rendházzal egybekötött négy osztályú gimnáziumban 1694-ben két tanár tanított. Az 1728—29. tanévben e gimnázium hatosztályúvá vált. E hat osztályban, osztály-összevonással, három tanár működött, élükön a praefectussal. 1732-ben 167 volt a tanulók száma, mely 1755-ben 277-re emelke­dett. A jezsuitarend eltörlésével (1773) templomuk plébánia-egyházzá alakult át, székházuk pedig az érseki helynök lakhelye lett. A gimnázium vezetését 1776-ban a Ferencz-rendűek vették át, a kik közel j két évtizeden át tanítottak benne, világi papok segítségével. A gimnáziumot Rudnay Sándor. Jezsuiták, 'erenez-rend.

Next

/
Oldalképek
Tartalom