Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM - Főszékesegyházi kincstár - Kanonoki házak - Balassa Bálint - Népesség

Esztergom. 43 A szentélynek az oltár felöl eső jobb oldalán fekszik a főszékesegyházi kincstár, a mely, minthogy benne a Xl-ik századtól napjainkig felhalmozott s milliókat érő műkincsek és drágaságok őriztetnek, valóban az ország legnevezete­sebb kincsesháza. Sok műtárgya még azok közül az egyházi szerek közül való, a melyekkel az ország első főtemplomát Sz. István megajándékozta. Ezeken kívül a magyar királyoknak s különösen Mátyás királynak páratlan értékű adományai. A kincstár tárgyai öt főcsoportra oszthatók : ötvös-művekre, hímzési és szövési reme­kekre, könyvdíszítés és festés remekeire, fafaragási s végül modern részre. A kincs­tárról Simor János volt herczegprímás megbízásából Dankó József dr. állított össze ismertetést és az ezt magában foglaló díszmunka is Simor áldozatkészségét dicséri. A kincstár nevezetesebb remekei : A bizanti stylű, úgynevezett ,,Béke­csók-tábla". Zománczban gazdag rekeszei a korona ékítményeihez hasonlí­tanak. A mostani alakjából láthatóan két, származásra nem egymáshoz tartozó részből állott, nevezetesen az ,,Eskü-kereszt l í-hö\, mely a XII. századból való és az ,,Apostoli kereszt'-bői, ugyanaz időből, azonban nyelét és gombját Simor prímás készíttette hozzá. Az eskü-keresztet azért nevezik így, mert a magj^ar királyok rendesen arra teszik le az eskü L, míg a második részt Batthyány prímás óta a k rályok előtt szokták volt hordozni. A XVI. és XVII. századból neveze­tesek a Zeleméri- és a Baráti-féle keresztek ; ugyancsak az utóbbi század műve Szelepcsényi György prímás pacifikaléja. A csúcsíves styl idejéből való Suki ereklyetartója és kelyhe, mindakettő remek sodronyzománcz-alkotás. Árpád­házi Sz. Erzsébet ereklyetartója szintén figyelmet érdemlő mű darab. A gyö­nyörűbbnél-gyönyörűbb kelyhek között említhetők Szelepcsényi és Károly Ambrus főherczeg kelyhei. A csúcsíves stylben alkotott műkincsek közül egy úrmutató, egy pásztorbot, egy kristályszekrény és egy fából faragott úrkoporsó ragadják meg a szemlélőt. Az utóbbi a garamszentbenedeki apátságból szár­mazik. Remek műdarabok hirdetik az olasz renaissance-ízlésnek örökbecsű voltát. Ilyenek Vitéz János érsek pontificaléja, Bakócz érsek gradualéja, mise­ruhája, több fényes kiállítású püspöksüveg, azonban valamennyinek tündöklő ékessége Mátyás király kalváriája. A kincstárról: Dankó József dr. művén kívül Czobor Béla dr. (1881) és Szalay Imre (1894) írtak. Utóbbi Mátyás király kálváriájáról írt tudományos becsű értekezést. Esztergom egyéb nevezetességekben is bővelkedik. A vár alatt, közvetetlen a főszékesegyházhoz vezető kocsiút két oldalán húzódnak el a kanonoki házak. Valamennyi kétemeletes, sárgára festett épület. Egy-egy oldalon 6—6 épület áll, egybeépítve, míg a Bazilikával szemben két félre osztott modern, egyemeletes püspöki ház zárja be a négyszöget A várhegy szelíd lejtőjén kedves sétaútak kanyarognak, az erdőszerű parkos oldalon. A várhegy alatt, a főszékesegyház épületétől éjszakkeletre, mintegy ötven méternyi távolságban, alagút van. Esztergomi szójárás szerint : Sötét kapu. A várhegynek e helyütt keskenyebb részét szeli keresztül és összeköt a két városrészt. Az alagútat Rudnay prímás építtette. Közvetetlen az alagút mellett jobbra és balra vannak a prímási pinczék híres, kitűnő boraikkal. Érdekes nevezetessége még a várnak, a Duna felőli részen, a Garamra szö­gellő ép bástyája, melynek tetején és belsejében van a vízvezeték, a melyet a primatia és a főkáptalan közösen építtettek és egyedül az ő szükségletükre szolgál. Ebbe a vizet a Duna partján épült vízmű hajtja fel. Az esztergomi vár mozgalmas múltjához Balassa Bálintnak, a XVI-ik i századbeli legkitűnőbb magyar lyrikusnak emlékezete is hozzáfűződik. Az esz­tergomi várnak 1594-ben történt eredménytelen ostromakor je en volt s egy ágyúgolyó mindkét lábát összeroncsolta. Sebesülése után orvosi műtétnek ve­tették alá, de — sajnos — hiába, mert röviddel azután meghalt. Tetemeit Hyb­bén, (Liptó vm.) helyezték örök nyugalomra. A költő emlékét Esztergomban a vár alatt — állítólag elestének helyén — a nevét viselő utcza őrzi. Esztergom 1893-ig aránylag kicsiny, mindössze 9000-et alig meghaladó lélekszámmal bíró város volt. Ekkor kormányi jóváhagyás mellett a hozzá­épült Víziváros, Szent-Tamás és Szent-Györgymező községekkel egyesült és így lakossága az 1900-ik évi népszámlálás szerint 18,000-re emelkedett. A halan­dóság nem nagy, a mi arra vall, hogy Esztergom egészséges város. A lakosság száma a különböző idők összehasonlítása után rendszeres emelkedésben van. Föszókese-ry • házi kincstár. Kanonoki házak. Jala^sa Báliul. Népessé,-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom