Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI - A XIX. század - Családok - Reviczky (Revisnyei) - Rochlitz (Rochlitzi) - Sándor (Szlavniczai, nemes, báró és gróf) - Sánta I - Sántha II - Schenek (Tanádi.) - Setét - Simoga - Simoncsics (Simonchich) - Sissay - Somogyi (Derghi és Karcsai) - Szabó (Bessenyői)

459 Esztergom vármegye nemes családai. Reviczky (Revisnyei). Árva vármegye ősi családa. őse Hontimér, a ki 1272-ben IV. László királytól az Árvában fekvő két eke terjedelmű, Revisnye birtokára nyert adományt. Fiai : Lóránt. Bodor és Miklós terjesztették tovább a családot, mely idővel több ágra oszlott. A családból Károly 1770-ben bárói, János tábornok 1773-ban szintén bárói, Ádám kamaraelnök grófi rangra emeltetett. Ágaik azonban kihaltak, jelenleg a család csupán a nemesi ágban virágzik. Károly és Pál az 1832 június 4-én tartott közgyűlésen, Árva vármegye bizonyítványa alapján, vétettek fel Esztergom vármegye nemesei közé. Mihály, János és Antal 1836-ban nyertek nemesi bizonyságlevelet Esztergom vármegyétől. A XIX. század első felében Karva helységben bírt a család földesúri joggal. A család tagjai közül még felemlítendők : II. Mátyás (szül. 1463), árvamegyei szolgabíró ; — István, (szül. 1699) tasnádi harminczados ; — Imre hétszemélynök a XVIII. század második felében ; — Károly, (szül. 1788 f 1861) kir. tanácsos, törvényszéki elnök, Esztergom vármegye alispánja ; — László 1815 szegények ügyésze, bihari táblabíró; — Elek (szül. 1819 + 1856) 1848 előtt az alsótábla tagja ; István (szül. 1828) honvédszázados ; — Sándor honvédfőhadnagy, elesett 1849-ben ;—Gábor, (szül. 1838) érseki urad. főpénz tárnok ; — Pál, (f 1873) törvényszéki elnök; — IV. Károly, (szül. 1852) 1881-ben orsz. képviselő, volt főszolgabíró, jelenleg Bikolon birtokos. — Ádám, birtokos Iszkán. Czimer : (nemesi) Kékben, zöld alapon, aranyszegélyű verestakarós fehér lovon ülő pánczélos, három veres strucztollas sisakos, sarkantyús vitéz, vaskeztyűs jobbjában arany markolatú görbe kardot, baljában fekete kantárt tartva. (Némely változat szerint a pajzs felső jobb sarkában hatágú arany csillag és a balsarokban befelé fordult ezüst félhold látható.) Sisakdísz : három aranynyal futtatott veres rózsa, zöld száron, mindenik két-két zöld levéllel. Takarók : kék-ezüst. Rochlitz (Rochlitzi). Szászországból, Rochlitz városából, származik, a hol már a XV. század elején régi patrícius családként szerepelt. A család a XVI. században négy felé szakadt. Két ág visszamaradt, melynek egyik ágából, 1693-ban, János György grófi rangra emeltetett, ez az ág 1760-ban kihalt. A másik két ág Sáros, Gömör és Szepes vármegyékben telepedett le. Nemességüket Mária Terézia elismerte és 1768-ban megerősítette. E családból való ifj. Arthúr (sz. Eperjesen, 1872-ben) esztergomi gyógyszerész. Czimer : Kék pajzsban zöld alapon álló vörösruhás, sárgacsizmás, kalpagos magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tart, melyen fehérturbános véres tatárfő van átütve, baljában, mely csípőjén nyugszik, függő buzogányt tart a kard hüvelye mellett. Sisakdísz : jobbról fekete, balról veres nyílt szárny között csőrében zöld galyat tartó fehér galamb. Takarók : veres-ezüst—fekete-arany. Sándor (Szlavniczai, nemes, báró és gróf). Trencsén vármegyéből származik. 1456-ban e megyebeli Szlavniczára új adományt nyert. A XVII. században Nyitra vármegyébe költözött, hol 1723-tól az alsódubováni és ragyóczi Nádasdy-féle birtokokat bírta. Menyhért, 1696-ban Esztergom vármegye alispánja, Bajnát bírta, mely ettől kezdve szakadatlanul a család grófi ágának birtoka lett ; ezen kívül a család Nagysápon és Sárisápon volt birtokos, melyeket 1696-ban szintén Menyhért alispán birtokában találunk. Menyhért a XVIII. század elején bárói rangra emeltetett. Utóda Mihály, elöfordúl a magyarországi főurak 1764. évi összeírásában, mint Esztergom vármegyei lakos. Fia Antal, cs. kir. kamarás, valamint ennek gyermekei Vincze, Jozéfa, Anna és Eszter 1787 aug. 27-én grófi rangot nyertek. Vincze, fia Móricz, (szül. 1805 f 1878) cs. kir. kamarás, aranysarkantyús vitéz, a grófi ág utolsó fisarja. Leánya Paulina, a ki herczeg Metternich Richárdhoz ment nőül, a bajnai uradalmat bírja. Czimer : (grófi) Kékben, koronás zöld halmon ágaskodó természetes szarvas, nyakán jobbról ezüst nyíllal átlőve, szájában zöld ezerjófüvet tart. Három sisak. Sisakdíszek : I. (középső) kinövő szarvas. Takaró : ezüst-vörös, eziist-kék. II. Fekete szárnyas arany sasláb. Takaró : ezüstvörös. III. Hasonló sasláb. Takaró : ezüst-kék. Pajzstartók : két befelé néző koronás természetes sas. Sánta I. A család 1652 nov. 2-án nyert czímeres nemeslevelet, mely 1653 nov. 14-én hirdettetett ki Hont vármegyében, hol 1730-ban igazolta nemességét. István, fia István, továbbá Péter és Ágoston 1832-ben nyertek nemesi bizonyságlevelet Hont vármegyétől, melyet 1832 április 13-án hirdettetett ki Esztergom vármegyében. A XIX. század első felében a család Úny helységben bírt földesúri joggal. Sántha II. Búczy másként S. János és rokonai 1647 július 5-én igazolták nemességüket Esztergom vármegye közgyűlése előtt. Schenek (Tanádi.) Esztergom vármegyei eredetű család. 1891-ben István, m. kir. főbányatanácsos, a M. Tud. Akadémia tagja, nyert czímeres nemeslevelet Tanádi előnévvel. Setét. Károly, Ferencz, Irma és Anna 1817 június 17-én nyertek nemesi bizonyságlevelet Pest vármegyétől, mely 1832 jún. 4-én hirdettetett ki Esztergom vármegyében. A XIX. század első felében Úny helységben bírt földesúri joggal. Simoga. A család 1715-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Károly királytól, mely Veszprém vármegyében lett kihirdetve. E vármegyének 1750-ben kelt bizonyítványa alapján Györgyöt 1753 decz. 4-én Esztergom vármegye nemesei közé vették fel. Az 1754—55. évi összeírásban ugyanő szerepel. Simoncsics (Simonchich). Pál, 1686 jan. 24-én nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól. A család Trencsén vármegyében telepedett le, honnan Pest, Esztergom és Tolna vármegyékbe származott át. A XIX. század első felében Úny helységben bírt földesúri joggal. Czimer : Kékben, koronás zöld halomból kiemelkedő, veresruhás szűz, felemelt jobbjában zöld babérkoszorút tartva, balja csípőjén. Sisakdísz : kinövő arany griff pajzsbeli koszorút tartva. Takarók : kék-arany, veres-ezüst. Sissay. János 1744 április 14-én nyert czímeres nemeslevelet, melyet Pozsony vármegyében hirdettek ki. János 1752-ben Esztergomban hirdettette ki nemességét. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból János szerepel Esztergom vármegye nemesei között. Somogyi (Derghi és Karcsai). Alajos, szenttamási lakos, az 1833 szeptember 2-án tartott közgyűlésen igazolta nemességét Sopron vármegye bizonyítványa alapján. A XIX. század első felében Karva és Úny helységekben bírt földesúri joggal. Flórián 1849-ben Esztergom vármegye alkotmányos alispánja volt. Szabó (Bessenvői). Borsod vármegyéből származik; később Heves vármegyébe költözött. Őse, Máté, 1640-ben nyert czímeres nemes levelet, melyet az 1724. évi nemesi vizsgálat alkalmával