Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI - Torda - Zovárd - Hunt-Pázmán - A bényi ág

448 Esztergom vármegye nemes családai. Torda. Zovárd. Hunt-Pázmán. A bényi ág. I. Egyed fiai, Márton, Sándor és Benczencz beleegyeznek a Nagy-Sáp és Csolnok között fekvő Berény eladásába, noha, mint szomszédoknak, elővételi joguk lett volna. I. Benczencz a Baj ót körül eső Jolok faluban birtokos, 1272-ben eladja a ráeső részt. Testvére Márton, 1277 után Bikáihoz tartott jogot. Fülpös fiai 1287-ben Töttös nevű birtokukat adták el. Torda. A krónikák — jelesül Kézai — e nemzetséget a hunokkal hozzák kapcsolatba, jeléül annak, hogy abban az időben még élt egy ősi Torda nemzetség emléke a szájhagyományban. Okleveles adataink csupán 1266-ból vannak e nemzetségről, melynek sarjai akkor a Baj ót falu környékén levő Űj-Csepcs faluval szomszédos földesurak voltak. (Karácsonyi : i. m. III. 113.) A Zovárd nemzetségről szintén megemlékeznek már a krónikák, Béla király névtelen jegyzője és Kézai is. Kétségkívül már a XII. században az előkelő nemzetségekhez tartozott, s Esztergomtól nyugatra, a Duna mindkét partján szerzett birtokokat. Tagjai közül Miklós (1267—75) királyi főlovászmester, Lábatlan falu határában és Bikal pusztán kapott birtokokat a királytól. Unokatestvére I. Lőrincz (1268—1293) Mócs falu egy részét nyerte adományul; tőle ered a Mócsy család. Miklós fia II. Miklós 1281-ben Mogyorós (Mogyorósbánva) falut vette meg. 1283-ban megosztozott testvéreivel. Ez osztály szerint a nemzetség Radvány, Lábatlan, Nyergesújfalu, Bikal, Karva és Mogyorós helységekben birtokos. II. Miklós testvére 1287-ben Boros-Bélára nyer megerősítő oklevelet IV. László királytól, a másik testvér, I. Zovárd, 1288-ban kapta Kőhídgyarmat egy részét, 1295-ben megvette a Bajnától keletre eső Udvarnok földet. 1301-ben a Párkány melletti Chetrey földet kapta Venczel királytól, 1303-ban Csenkeaszón, 1304-ben Gyiván szerez részeket. II. Miklós fiai 1322-ben Bajóton birtokosok, köziilök III. Miklós, a ki testvérével, Péterrel, hamispénzverés bűnébe keveredett, 1341-ben Neszmélyen és Mogyoróson birtokos. A fenti Zovárd fia Domokos, (1316—1356), a ki hosszas pert folytatott a nemzetség Bod ágával a biharvármegyei jószágokért, 1352-ben visszanyerte Bajnát és Sárkányt (Sárkányfalva), melyeket III. Miklós és Péter jószágainak elkobzása alkalmával vettek el tőle; Mogyorósért pedig, mely a királyné kezére került, 1356-ban kárpótlást nyert. (Karácsonyi J. i. m. III. 153.) A Hunt-Pázmán nemzetség még közvetetleníil a királyság megalapítása előtt telepedett le a vármegye területén. Szent István király, a kinek nagy szolgálatokat tettek a keresztény hit megszilárdításában és a pogányság leveretésében, közel a királyi székhelyhez adott nekik birtokokat. Hunt (997—1020) Csenkén kapott legelőt lovai számára, míg fia Bény (1030) a mai Bény helység területét, mely róla vette nevét. Bény testvére, Lampert, Hont vármegyében telepedett le. Utódát, Lampertet, a ki Bényben volt birtokos, 1132-ben II. Béla király táborában meggyilkolták. E hatalmas, kiterjedt nemzetség többi ágait mellőzve, csupán a bényi ággal foglalkozunk, mely a vármegyében birtokos volt, bár ennek az ágnak a birtokai is inkább Hont vármegyében terültek el. Ez ág sarja, Amadé, 1217-ben, mielőtt a Szentföldre ment volna, alapította a bényi premontrei-rendű prépostságot, melynek a kéméndi birtokot adta. Amadé fiát, Istvánt, a ki 1262-ben szintén Bényben lakott, 1273-ban elhalván, a monostor templomába temették el. Amadé testvérének, I. Pongrácznak fiai, I. Lampert és Kázmér 1236-ban a dömösi monostornak néhány hontvármegyei falut adományoztak. Kázmér, fiai, Ugrin, Péter és Lampert, 1289—1294 közötti időben, főleg az esztergomi érseki birtokokon elkövetett garázdálkodásokkal tették magukat ismertté. Az országbíró 1295-ben az általuk okozott károkért bényi és kéméndi birtokaikat elvette tőlük s azokat az esztergomi egyháznak adta. De a Kázmérfiak ellenszegültek az ítélet végrehajtásának, mire a király 1297-ben Páld és Kisgyarmat birtokaik elvesztésére ítélte őket. Ugrin, a ki megbánta garázdálkodásait, Ladomér esztergomi érsekkel kiegyezett s neki a kéméndi jószágból az őt megillető részt átengedte. 1297-ben a Kázmérfiak a király hűségére térnek s 1299-ben már Csák Máté ellen harczolnak. A király Nvitra és Trencsén vármegyékben adott nekik birtokokat, ezzel egyidőre eltűnnek a vármegyéből. A XIV. század közepén fiaikat ismét Bényben találjuk ; így Ugrin fiát, Demetert (1356—59), Péter fiát, Cseh Miklóst és Lampert fiát, Istvánt (1356—1359), bényi nemesnek írják az oklevelek. 1359-ben Ó-Bényt védik az ugyané nemzetségből származó Födémesi Miklós fia, Miklós (1303—1359) támadásai ellen, a ki szintén igényt támasztott