Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Lábatlan - Leányvár

45 . Esztergom vármegye községei. Lábatlan, eányvár. nak elő a Kurali nemesek, a kik földet vásárolnak. 1338-ban Kurali Bakó és testvérei elzálogosították itteni földjeiket Farnadi Petőnek másfél márkáért. 1330—49 között Telegdi Csanád esztergomi érsek is vesz zálogba földeket Kurali Mátyástól. 1424-ben a Kathyz nembeli Szécsényi László birtokában találjuk, a ki 1437-ben az esztergomi érseknek adta cserébe, annak Keresztúr nevű birtokáért. 1489-ben a falu tizedét Garázda Péter esztergomi prépost bérelte. Az 1532—1647. évi összeírások szerint az esztergomi érsek birtoka. 1550-ben 8, 1556-ban 9, 1593-ban 5, 1609-ben 3, 1647-ben 3y

2 portája volt. Tót származású lakosait 1612-ben telepítette ide Paluska György érsekségi tiszttartó Nagytapolcsánvból és Chinorányból. Utóbb Szász Keresztély Ágost herczeg esztergomi érsektől (1707—1725) nyert kiváltságlevél értelmében évenként csak 200 forintot tartoztak adni a prímásnak s mindennemű robot és dézsma fizetése alól mentesek voltak. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint már virágzó helység volt. 13 egész, 8 féltelkes jobbágy és 4 zsellér lakta. Templomát Keresztély Ágost herczegprímás építtette, utóda gróf Esterházy Imre pedig különféle felszerelésekkel gyarapította. Most az esztergomi érsekségnek van itt birtoka. A lakosok gazdakört tartanak fenn. Határához tartozik a Kurali major. Postája Ersekkéty, távíró- és vasúti állomása Bény. Lábatlan, dunamenti magyar nagyközség, 280 házzal és 1400 lakossal, a kik vallásra nézve róm. katholikusok és reformátusok. Határa 1488 kat. hold. A Zovár (^nemzetség ősi birtoka. Első ízben 1267-ben találkozunk nevével, mely évben IV. Béla király Vécs unokájának, Miklós királyi főlovászmesternek Lábatlanban 18, Bikalban 15 eke földet adományozott. Az 1283. évi osztály alkalmával Karvai Miklós fiai, Miklós és Péter kapták. 1322-ben Nagymartoni Pál országbíró megtámadta és elpusztította. 1352-ben Zovárdfi Domonkos, az unokabátyjára rábizonyult hamis pénzverés részességének vádja alól felmentetvén, elkobzott birtokait, közöttük Lábatlant is, visszanyerte. 1385-ben Lábatlani Henslini Pál, 1390-ben alkalmasint ennek fiúsított leánya, Ilona és Vécs János, a királynő apródja bírta. 1502-ben Pathi Benesenich Mátyás, Konkoly Péter, továbbá Bajnai Both András horvát bán, 1503-ban és 1519-ben Bajoni János, Erdődi Bakócz Tamás, Bucsányi Korláthköi Tamás komáromi főispán voltak itt birtokosok. 1551-ben Apponyi István és János, 1558-ban Verbőczy István, 1634-ben és 1647-ben Apponyi Balázs, Ormándy Péter és Szeghy Katalin birtokában találjuk. 1651-ben Bánky György bírt földesúri joggal. Később Nagybaráti Huszár István birtokába került, a ki 1678-ban királyi adományt nyert Lábatlanra. 1702-ben Huszár Imre volt itt birtokos, de 1719-ben az TJjlaky családnak is volt benne része. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a Nedeczky calád birtoka. Lakosai ekkor még túlnyomólag reformátusok voltak. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Nedeczky Ferencz, továbbá az Ujlaky, Lelióczky, Gyulai és a, Hegyi családok voltak földesurai. Ekkor, földesurai révén, Komárom vármegyéhez tartozott. Mint országgyűlésileg beczikkelyezett helységben, a reformátusok szabad vallásgyakorlattal bírtak. 1735—1755 között Ujváry Mihály volt a lelkészük. A XIX. század elején a Reviczky család mellett a Nedeczky család volt a helység legnagyobb birtokosa. Nedeczky Ferencz gyermekei 1812-ben osztoztak az atyjuktól rájuk szállott lábatlani birtokon. A helység 1876-ban Komárom vármegyéből Esztergom vármegyébe kebeleztetett át. Temploma a török hódoltság idejében épült s ekkor a katholikusoké volt. Később a reformátusok foglalták el s azóta az övék. A szépen fejlődő község lakossága a legutolsó népszámlálás óta mintegy 500 lélekkel szaporodott. Itt van az Egyesült tégla- és czementgyár részvénytársaság czementgyára. Dűlőnevei közül fölemlíthető a Klastromdűlő és az Apáczakert, a melyeknek helyén kolostor volt. Postája, távíró- és vasúti állomása helyben van, hajóállomása Piszke. Leányvár, (hajdan Ulmodvár) kisközség, Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye határán, 139 házzal és 834 lakossal, a kik, 36 magyar ajkú kivételével, német anyanyelvűek. Uralkodó vallás a róm. kath. Határa 1201 kat. hold. A helység határában, magas hegy tetején egykor apácza-kolostor állott. A helység csak a XVIII. század közepén alakult. Áz 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint a Sándor család telepítette be a XVIII. század második felében. Lakosainak száma ekkor 198 volt. Plébániáját 1803-ban állították. Iskoláját a vallásalapítványi uradalom alapította és tartotta fenn 1857-ig ; ez idő óta fenntartása a községet terheli. 1848-ig a vallásalap földesúri hatósága alá tartozott.