Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Esztergom népessége a XVIII. század elején

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 386 h Ssztergom népessége a XVIII. sz. elején. gyatkozásoktól, s így annak eredménye nem is szolgált az adókivetés alapjáúl. Mindamellett az összeírási munkálatokat nem szabad kicsinyelnünk, mert rendkívül becses adatokat szolgáltatnak a vármegye és a város népességi, közgazdasági és nemzetiségi viszonyaira nézve, egyszersmind élénken feltűntetik azt a haladást, melyet a békés viszonyok beálltával a város és a vármegye elért. Esztergom vármegye területén 1715-ben összesen 1363 háztartást írtak össze. Ebből négy nemes, 179 mezővárosi polgár, 169 zsellér, 982 jobbágy, egy szabados és 28 más háztartás volt. 1720-ban 1281 háztartást találtak az összeírok, ebből hat nemes, 143 mezővárosi polgár, 1059 jobbágy és 73 zsellér háztartás. A két összeírás közötti különbség onnan ered. hogy az 1720. évi pontosabb, a tényleges viszonyoknak megfelelőbb volt, de időközben egy község elveszítette önállóságát, s pusztává lett, illetőleg más község határába olvadt. 1715-ben 46 helységet írtak össze ; e számból egy érseki város, három mezőváros és 42 jobbágyközség volt. Az 1720. évi összeírás szerint három nemesi és 38 jobbágyközséget jegyeztek fel az összeírok. Miután az összeírásnál csupán az adóköteleseket vették tekintetbe, a nem adókötelesek figyelmen kívül hagyattak, így azután az 1720. évi összeírásban kevesebb háztartás szerepel, pedig a népesség az utóbbi öt évben jelentékenyen szaporodott. Esztergom szabad királyi városban 1715-ben 304, 1720-ban 332 háztartást tűntet fel az összeírás. Az 1715-ben összeírt háztartások közül 16 nemes, 207 polgári, 50 zselléri, 29 katonai és két lelkészi háztartás volt. 1720-ban a nemes háztartások száma tízre csökkent, a polgári háztartásoké egygyel emelkedett, (208), a zsellér és a katonai háztartások száma szintén emelkedett 75-re, illetőleg 38-ra, míg ebben az évben csupán egy lelkészi háztartás volt. Ezek közül 1168 magyar, 99 német és 96 tót volt. A németek Csolnok, Dorog, EsztergomVíziváros, Farnad, Libád, Mogyorós, (Mogyorósbánya), Németszőgyén, Nyergesújfalu, Süttő, a tótok pedig Bátorkeszi, Béla, Csév, Dág, Esztergom-Víziváros, Farnad, Karva, Kéménd, Mogyorós, Nána, Németszőgyén, Sárisáp, Sárkány, (Sárkányfalva), Szentgyörgymező és Szenttamáshegy helységekben laktak. Az 1720. évi összeírás szerint 1131 magyar, 110 német és 40 tót háztartást találtak a vármegye területén. Vagyis a német háztartások száma növekedett, a mi az 1715—1720. közötti német telepítéseknek tudható be, bár az új telepesek nem mindenütt kerültek bele az összeírásba, mert adómentességet élveztek; a tótok száma jelentékenyen apadt. 1720-ban csak Csév, Kiscsév Mogyorós és Sárisáp helységekben találunk tótokat, míg a német telepek közül Csolnok. Dorog, Dömös, Esztergom-Víziváros, Magyarszőgyén, Nyergesújfalu, Süttő, Szentgyörgymező és Szenttamáshegy érdemelnek említést ; mindamellett tiszta német lakossága 1720-ban csupán Dorognak volt. Az 1715-ben összeírt lakosság azonban nem mind Esztergom vármegyei jobbágyok közül került ki. Az összeírás kiemeli, hogy Ebed, Karva, Mócs (Dunamócs), Nána. Sárkány és Szent györgymező helységekben több szökött jobbágy van Bars és Nyitra vármegyékből, viszont 1720-ban a svábok közül többen elköltöztek Dorogról. Esztergom szabad királyi város lakosságának többsége szintén magyar volt. Esztergom ekkor négy utczából állott, ú. m. : Budai-, Szent Anna-, Szent Lőrinczés Duna-utczákból. 1715-ben 249 lakott és tíz puszta telek volt benne. A várbeli katonaság tisztjei is több polgári telket bírtak ; így báró Kucklánder Ferencz, a ki 1708-tól kezdve 1719-ig esztergomi várparancsnok volt, nyolez polgári telket bírt Esztergomban ; kívüle még Papesch Ádám ezredes egy, Ivóra Miklós, a Splényi-féle ezred alezredese kettő, Petrik kapitány a Löffelholz-féle ezredből egy, Terenyesy István, a Splényi-ezred kapitánya szintén egy, Thyrk Nándor, a Nádasdy-féle ezred kapitánya kettő, Jaksich Illés (máskép Rácz Ilia), az őrség vajdája szintén egy polgári telek birtokosa volt. Ezenkívül a jezsuitáknak és báró Sándor Menyhért alispánnak is volt háza a városban. De mindamellett a magyar elem nagy többségben volt. 1715-ben a városban 241 magyar, 41 német, 16 tót, négy szerb és két franczia háztartást, 1720-ban 286 magyar, 32 német, 10 tót. három szerb és egy franczia háztartást írtak össze. A mívelés alá vett terület jelentékenyen növekedett. 1715-ben 19.964% köbölös szántóföldet, 70 köbölös irtványt és 2018 kaszás rétet, 1720-ban 28.877 köbölös szántóföldet, 883 köbölös irtványt és 1854 kaszás rétet írtak össze. E mellett az úrbéri rendezést, a földnek telkekre való felosztását minden községben keresztül vitték, sőt az összeírás arról is tájékozást nyújt, hogy minden