Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - A nyergesujfalusi sánczok - Esztergom eleste a kurucz háborúban

232 Esztergom vármegye őstörténete. 371 Ezeket ugyan visszafoglalták a kuruczok, de Kucklánder csak akkor szánta rá magát a vár feladására, mikor kiküldött tisztjének megmutatták az aknákat, melyek befödve, kanóczokkal ellátva, a felrobbantáshoz készen állottak. Rákóczi Gyürky Pál tábornokot bízta meg az alkudozásokkal. Szept. 13-án végre aláírták a feltételeket, de csak 17-én hagyták oda a császáriak a várat és a kapott hajókon Komáromba mentek. Rákóczi szept. 19-én kíséretével fel­lovagolt a várba, s miután a Bakócz-kápolnában hálaadó istentiszteletet tartatott, megtette a kellő intézkedéseket a vár védelmére. Mivel Gyürky Pál vonakodott a parancsnokságot elvállalni, Esztergom parancsnokává egyelőre Bonafous fran­czia ezredest, helyettesének pedig Horváth Tamás ezredest tette. Esterházy Antalt viszont két ezred lovassággal Esztergom átellenében hagyta, hogy a vár­nak eleséggel való ellátását siettesse. Szept. 20-án elhagyta a várat, és a hajdú­sággal Zeliz felé vonult, onnan Barsra ment, hogy Bercsényivel egyesüljön. Alig hagyta el Esztergomot, az új császári fővezér, gróf Starhemberg Guidó 13.500 főből álló hadával megkezdte a támadást. Starhembergnek eredetileg Esztergom felmentésére kellett volna sietnie, de megkésett, mert még Komárom­ban táborozott, mikor a vár átadása megtörtént. Hogy mulasztását jóvá tegye, gyors menetben közeledett Esztergom felé. Szept. 23-án már Almás és Neszmély között volt, 24-én pedig tíz ágyúval kezdte lövetni a karvai (nyergesújfalusi) sánczokat. E sánczok parancsnoka Chassaut és őrsége keményen tartották magukat ; mivel a dunai közlekedés is szabad volt, a kuruczok minden szüksé­gessel támogatták az őrséget. Szept. 27-én azonban Starhemberg, az őrség között lévő németek árulása folytán, mégis bevette a karvai sánczokat. Gróf Pálffy János horvát bán, a ki az elsők között nyomult be, Chassant parancsnokot el­fogatta, az utána beözönlő rácz katonaság pedig a védetlen kuruczokra és a sánczok mögé menekült pórokra vetette magát, s azokat embertelenül lemészá­rolta. Csak azok menekültek meg, a kik keresztül bírták úszni a Dunát ; a többiek mind oda vesztek. így Lóczi kétszáz hajdújából mindössze tízen mene­kültek meg. Starhemberg a nyergesúj falusi sánczokat leromboltatta, azután Esz­tergom felé vonult. Rákóczi a nyergesúj falusi sánczok elfoglalása után Gyerk felől azonnal Esztergom alá sietett, s a szőlők aljában szemlélte az ellenség hadainak felvo­nulását. Támadásra nem gondolhatott, mert neki csak 3000 embere volt, s a tisz­tek nem merték a támadást megkoczkáztatni. Miután az őrséget a Dunáról elegendő élelemmel és lőporkészlettel ellátta, a hidat inkább szétbontatta, sem­hogy az ellenség felégesse, Esterházy Antalt pedig Bényhez rendelte, hogy a vár­beliekkel az összeköttetést fenntartsa. Ezek után sietve eltávozott Kassa felé, s okt. 2-án már Csalomján, 4-én pedig Szécsényben találjuk. Starhemberg már szept. 29-én rendbehozta a szenttamási sánczokat, s okt. 2-án megkezdte a vár és a víziváros ostromát. Az őrség kezdetben vitézül megállotta helyét ; Szekeres kurucz kapitány portyázó csapatai is folyton nyug­talanították az ostromlókat. Esterházy is egyre azon volt, hogy Esztergomot megsegítse, kérte a fejedelmet, rendelné Bottyánt melléje, így vele karöltve, éjjel megtámadná az ostromló császári sereget. Erre azonban nem került a sor, mert a különben is elcsüggedett őrség magyar és német része között napirenden volt aczivakodás ; így okt. 9-én szabad elvonulás feltétele alatt felajánlották a vár átadását. Starhemberg örömmel fogadta az ajánlatot, okt. 12-én azután az őrség kivonult Esztergomból, de köziilök 300-an a császáriakhoz állottak. Sta­rhemberg a várat báró Bruckenthal ezredes parancsnoksága alá helyezte, maga pedig visszavonult a Csallóközbe. (Márki S.: i. m. 551—564. Villányi Sz. i. m. 205.) Esztergom eleste mély benyomást tett a kuruczokra. A vármegye, különösen a város környéke nagyon sokat szenvedett az ostrom alatt ; a Vízi­város, Szentgyörgymező és Szent-Tamás legelőit és rétjeit, valamint a szőlőket tönkretették az ostromlók. Kucklánder parancsnok is rendkívül sok kárt tett. Esztergomban számos házat leromboltatott. Szentgyörgymező, Párkány és Duna­mócs falvak magyar lakosait a kuruczokkal való czimborálás ürügye alatt elűzte házaikból, míg Siittő, Dorog, Xyergesújfalu német lakosait a várba hajtotta, minek következtében e falvak teljesen elnéptelenedtek. Esztergom elesne u+án azonban a kuruczok ismét összeszedték magukat. Csakhamar megvetik lábukat a karvai sánczokban, s ezzel a Dunán való átkelést biztosították ; innen azután gyakran rátörtek a labanczokra. November 14-én A nyerges­új falusi c * sánczok. Esztergom eleste a kurucz háborúban. Magyarország Vármegyéi és Városai: Esztergom vármegye. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom