Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A dömösi prépostság betöltése - V. László - A törökök elleni keresztes háború

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 322 A dömösi prépostság betöltése. V. László. A törökök elleni kereszte háború. Hunyadi János kormányzósága alatt a dömösi prépostság betöltése miatt támadt nézeteltérés a szentszékkel, mely kérdés az országgyűlést is foglalkoztatta s ott, — mivel Hunyadi János kormányzóvá választása óta a rendek a királyi főkegyúri jog közös birtokosainak tekintették magukat a királylyal, — heves és szenvedélyes vitákra szolgáltatott okot. A dömösi kérdést Fraknói Vilmos a következőleg adja elő : (Millenn. Tört, IV. 109—111.) A dömösi prépostságot Zsigmond király 1433-ban, Rómában jártában, a pápa engedélyével az Olaszországból letelepített, „Olajfákhegyéről" nevezett szerzetesrend tagjainak adta. Ezek azonban 1445-ben eltávozván Magyarországból, bejelentették a pápának a prépostsági javadalomról való lemondásukat. A pápa Kapusi Bálint pálosrendi szerzetesnek, a Szent Péter-templom magyar gyóntatójának kérelmére, a pálos-rendnek adta a dömösi monostort, s annak perjelévé öt nevezte ki. Hunyadi János és az országos tanács azonban erről tudomással nem bírván, abban állapodtak meg, liogy a dömösi prépostsági javadalom a Budán felállítandó prépostsá,gra használtassék fel. Hunyadi erről a szentszékhez felterjesztést intézett, hogy a javadalom átváltoztatásához az engedélyt kieszközölje, egyszersmind pedig Bothos István, esztergomi Szent Tamásról cz.prépostnak, a királyi kanczellária főjegyzőjének, adta a javadalmat. 1449-ben Kapusi Bálint Magyarországba jött, hogy a javadalmat átvegye, de mivel a kormányzó értésére adta, hogy a kinevezést vissza nem vonja, Bothos Istvánt kiátkozta. Ez az ügy az 1450. országgyűlésen szóba kerülvén, több szónok hevesen kikelt a kormányzó ellen, a kit erélytelenségről vádoltak ; mások Bálint atyának az országból való kiutasítását követelték. Hosszas vita után végre felterjesztést intéztek a pápához, a melyben a Dömösön, általa létesített perjelség megszüntetését, az egykor fennállott prépostság visszaállítását, Budavárában új prépostság alapítását, illetőleg a kettőnek egyesítését kérték, úgy szintén azt, hogy a pápa arra Bothost nevezze ki. Kapusi Bálint, a ki ekkor már késznek nyilatkozott az ellentétek kiegyenlítésére, elment ezzel a kérvénynyel Rómába, egyúttal benyújtotta a pápának a dömösi monostorról való lemondását. A pápa mindkét kérelmet teljesítette, s Bothos Istvánt kinevezte dömösi prépostnak. Bálint atya utóbb Mátyás királytól a bakonybéli apátságot nyerte el. (Fraknói Vilmos : Vitéz János élete 67. 1.) Midőn III. Frigyes 1451 őszén a császári koronázás végett Rómába ment, az ifjú László királyt is magával vitte. Az osztrák rendek fel is szólaltak ez ellen, azonban eredménytelenül. Ekkor — 1452 elején — az alsó- és felső-ausztriai rendek szövetséget kötöttek a magyarokkal a végből, hogy közös uralkodójukat Frigyes kezei közül kiszabadítsák. A mint Frigyes Rómából visszatért, az osztrákok és a csehek Bécsújhelyet, Frigyes székhelyét vették ostrom alá. A magyar rendek ebben a támadásban nem vettek részt. A főurak, a kik az ország sorsát intézték, Széchy Dénes prímásnál Esztergomban gyűltek egybe, honnan 1452 aug. 6-án levelet írtak az osztrák rendekhez, őket kitartásra és erélyes fellépésre buzdítván. Ekkor hihetőleg mindazok ott voltak Esztergomban, a kik ez év márczius havában a bécsi követségben részt vettek, nevezetesen Hunyadi János kormányzó, Garai nádor, Újlaki erdélyi vajda, a váradi és a pécsi püspök, a szentmártoni apát, sőt a Cilleiek is, a kik azonban ekkor sem szűntek meg Hunyadi János ellen fondorkodni. Az osztrák és a cseh rendek erélyes fellépésére a császár kiszolgáltatta Lászlót Cülei Ulrik grófnak. A király ekként Ciliéi Ulrik végzetes befolyása alá került, a ki ezt arra akarta felhasználni, hogy Magyarországon korlátlanul uralkodjék. Eitzinger Ulriknak ugyan sikerült egyidőre Ciliéit a királyi udvarból eltávolítania, de az, rövid idő múlva, újra befurakodott a király környezetébe. Már javában dúlt az egyenetlenség a Cilleiek és a Hunyadiak között, midőn a törökök elleni küzdelem, a fenyegető veszély ismét egy táborba hozta azokat, a kiket a pártoskodás szétválasztott. Széchy Dénes prímás, a kinek sikerült az 1455. évi budai országgyűlésen (február hó) az ellentéteket kiegyenlíteni, egész erejét a törökök elleni hadi készülődésekre fordította.