Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A káptalan palotája

232 Esztergom vármegye őstörténete. 267 Esztergom közelében is volt birtoka Csór Tamásnak. A Duna mentén vörös márványáról híres Süttő, melyet akkor még helyesen *SéíZ/ő-nekhittak, az övé volt. E birtoka érdekes pörbe keverte, mely az országbíró előtt folyt. A pör tárgyát Tamás úr következőleg adta elő : Van neki — úgymond — a Duna mellékén birtoka, melyet Sédtőnek hínak ; a Duna túlsó oldalán, Sédtő átellenében Mocs helység fekszik, melyet Apród István fia András úr bír ; a Dunán pedig sziget és halásztanya van. Ő is szeretne halászni, de András úr nem engedi meg neki, hogy halászszon. Minthogy pedig abban a nézetben van : valahol folyóvíz választ el két birtokot egymástól, a folyó közepén van a határ, tudni szeretné, mily czímen tilalmazza őt Mocs birtokosa a halászattól a Duna sédtői felében, mely nem az övé ? E kérdésre válaszolandó, fölállott Tarjáni Deák Pál, mint Apród András ügyvédje, és előmutatott néhai Erzsébet királynétól valamelyes levelet, szerencsétlenségére; — mert e levél a mocsi határra nézve nem tartalmazott semmit, másrészt annyi vakarás volt a levélen, hogy András urat, mint okirathamisítót fej- és jószágvesztésre kellett elítélni. Fejét talán megtartotta, de jószága ráment, minthogy ez kétharmadában bírság czímén az országbírót, egyharmadában a felpöröst illette, ha azt a rokonok, vagy szomszédok, mire joguk volt, ki nem váltották. Ez alkalommal nem váltották ki, hanem a kiváltást csakis Csór Tamásnak engedték meg.

2) Hogy Esztergomnak, az Anjoukorban is még Magyarország első, leggazdagabb ós legpompásabb városának, a Zenia palotáján kívül más palotái, nagyobb kőházai is voltak, kétséget nem szenved. Egy ilyen palotája volt ott a káptalannak is, melyről a következőket tudjuk: Márton szabó, a káptalan jobbágya, Esztergomban, a Szent Lőrincz plébániájában, megvett hajdan Greczia asszonytól, Herbort és Ivor mesterek nővérétől egy palotát, mely a káptalan esztergomi területén feküdt és a piaczczal volt határos, 72 márkán. E palota után 2% márka bért kellett volna fizetnie a káptalannak. Azonban e bért a sok csapás miatt, melyek az országot érték, megfizetni nem tudta, a miért bérhátraléka évek hosszú során annyira megnőtt, a mennyit ért a palota. Átengedte tehát a káptalannak, a hozzávaló pinczével, két faházzal és egyéb járandósággal, melyek mind a káptalan területén feküdtek.

3) Ügy látszik, ezt a palotát engedte vissza Esztergom város tanácsa a káptalannak 1357. május 1-én, jó szerén, a mi abban az időben annyira szokatlan volt, hogy hajlandók vagyunk azt hinni, hogy ez a nagytekintélyű Vásári Miklós érsek közbenjárása nélkül nem történhetett meg.

4) * Vásári Miklós és társai, miután a kettős litvai hadjáratot egyidőre elégséges sikerrel befejezték, minden tehetségüket megfeszítették, hogy hazafias programmjókat megvalósítsák. Siettek megtenni minden előkészületet arra, hogy Dalmátország visszafoglalása sikerüljön. Mindenek előtt szövetségeseket kerestek és találtak, miáltal a diplomáczia hozzájárulását, mint ma mondanók, kinyerték Dalmáczia visszaliódítása érdekében, mihez már akkor is nem kevés ügyesség és fortély kellett. Elsőben is IV. Károly császárt nyerték meg, ki nemrégen Budáról vette feleségül Nagy Lajos kishúgát, Schweidnitzi Annát. A császár teljesen belement az akczióba. Hasonlóképen Miklós, aquiléjai pátriárka, a császár természetes testvére. Az osztrák herczeget azzal a segítséggel nyerték meg, melyet 1355 nyarán hozott neki Laczkfi Pál a svábok ellen.

5) E szövetkezéseknek nemcsak az a folyománya volt, hogy a tiroli és görzi grófok s a furláni urak szinte mind a magyar király részén állottak, hanem a hadkedvelő német lovagok közül számosan az amúgy is népszerű magyar király segítségére siettek. Sikerült továbbá megnyerni Carrara Ferenczet, Padova urát, a veronai Della Scalákat,Canino és Collalto grófokat, a cenedai püspököt, Feltre és Belluno városokat és kieszközölni, hogy a milanói Viscontiak veszteg maradtak.

6) — Képzelhetjük, mennyi gondjába és utánjárásába került a négy Miklósnak, főleg Vásárinak és Kontnak, A káptalan palotája. *) Séd kis hegyi patakot jelent, különösen olyat, melynek záporesők után van vize. *) Anjouk. Okmt. IV., 10. 3) Knauz, Monum. Eccl. Strigon. II, 613. *) Fejér, CD. IX. II 646. 5) Fontes domest. III, 166. 6) Anjouk, dipl. eml. II, 501 s köv.