Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Sérelmek, panaszok

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 254 Sérelmek, panaszok. Bírjuk e szabályokat az átiratban, melyet Csanád érsek Visegrádon készíttetett 1338 június 29-én.

1) Mi baj volt a Sz. Benedek szerzetében, világosan megírta a garamszentbenedeki apát, akkor, 1344 márczius 18-án, már a magyarországi tartományi káptalan elnöke VI. Kelemen pápához intézett folyamodványában. A Szent Benedek-rend monostorai, — úgymond, — szellemileg és anyagilag igen elgyarlódtak s ennek következtében annyira elnyomták őket, hogy kevés találkozék közöttük, melyek teljes jogaikban, birtokaikban és javaikban ülnek ; ellenkezőleg, némelyek j avait felerészben, másokét háromnegyedrészben, sőt négyötödrészben elfoglalták, a mi annál gonoszabb, mivel negyvennél több monostort a tatárpusztítás óta minden tartozékaikkal egyetemben, hol papok, hol másrendű szerzetesek, hol némely világiak elfoglalva tartanak, mint ezt a szerzetes látogatók (visitatores) még XII. Benedek pápának körülményesen előadták. Minthogy pedig ez elkallódott javakat a szentszék segítsége nélkül visszafoglalni nem tudják, esedezik, hogy az esztergomi és kalocsai érsekeket (de mert a kalocsai érseki szék ekkor hosszabb időig vákált, voltaképen csakis Csanádot) és suffragonenseiket utasítani méltóztassék, miszerint mindegyikök, a maga megyéjében. a Szent Benedek-rend úgy férfi, mint női kolostorai fölújitására ügyelni és javaik visszaszerzésében segítségökre lenni szíveskedjék. Jogaik és jószágaik fosztogatói ellen egyszerűen és szép csöndesen, de szigorúan járjanak el, s őket azok visszaszolgáltatására egyházi fenyítékkel kényszerítsék. Minthogy pedig továbbá az összes magyarországi benczés monostorok egy tartományt alkotnak, rendelje el a pápa, hogy a visszaszerzés költségeit közösen viseljék. Végre, hogy e nagy munka mielőbb véget érjen, örökös védőket (conservatores) rendeljen számokra, kik között Csanád természetesen az első helyet foglalta el.

2) Baj volt azonban másutt is. Ambrus, a garábi premontréi prépost panaszt emelt Csanád érseknél, hogy minap (1343 szeptember 11.) gyilkos szándékkal rátörtek a suni. váraljai és baczkei falusi népek minden ok nélkül. Ö a monostorba és sekrestyébe menekült, azok meg, mint a veszett ebek utána, fölfeszítették a monostor és sekrestye ajtaját, mire a prépost védelméül magához vette a kis szekrényt, melyben az Űr teste őriztetett, de a rablók ezzel nem törődtek, hanem a szekrényt a földre vetették, eltörték s ezen fölül a monostort kifosztották. Csanád érsek rögtön megbízta a szécsényi, rimóczi, lóczi és váraljai lelkészeket, hogy ez ügyben beható vizsgálatot tartsanak, a népet pedig komolyan intsék meg, mely, ha két hét alatt elégtételt ad : jó ; ellenkező esetben a premontrei rendnek a pápától kirendelt védnökeként, szigorúan fog a vétkesekkel elbánni.

3) Egyebek között a budaszigeti domokos-rendi apáczáknak is védnöke volt, kinek — mint mondá, — kötelessége jogaikat, a mennyiben elkoboztattak, visszaszerezni : inti tehát László pécsi püspököt és Miklós, szentmártoni apátot, hogy ha nem akarják, hogy velők keményen elbánjék, óvakodjanak az apáczák birtokain dézmát szedetni, minthogy a pápák amaz apáczákat mindennemű fizetség alól fölmentették. Hasonlóképen meghagyta és pedig óvatosságból a király nevében. Kemp fia (Chempelinus) Endre mesternek, a szerémi és pécsi kamaragrófnak, hogy a nyúlszigeti apáczák jobbágyaitól, az apáczák kiváltsága és a királyi rendeletek ellenére semmit se szedessen.

4) Egyébiránt ellene, illetve tisztjei ellen is érkeztek panaszok Tamás pozsonyi vicze-prépost és kanonok-társai részéről, kik keservesen előadták, hogy Stomfa, Dévény, Bazin és Szent-György várak, továbbá Récse és Ivány (Ivánka) falvak, nemkülönben a csallóközi Szent-András, Palazóköz, Ilka Prukk, Eberhard, Wilk (Vök) gabona-, méh- bárány- és kecske-tizedei negyedét, melyet az esztergomi érsekek kegyességéből régtől fogva kaptak és békességesen bírtak, most a tizedszedők megvonják tőlük. *) Fejér, CD. VIII/IV., 337. 2) Supplic. ad Clem. VI. a. 2. p. 2. f. 36. — V. ö. Knauz : A Garam melletti sz.-benedeki apátság 71. köv. lapj., hol Szigfrid életrajzát közli. 3) Anjouk. Okmt. IV., 370. — Garábi premontrei prépostságot kettőt ismerünk ; egyik a váczi egyházmegyében volt, melynek romjai a nógrádmegyei Szentiván mellett láthatók ; a másik az esztergomi (most rozsnyói) egyházmegyéhez tartozott és ugyancsak Xógrádvármegyében feküdt. Romjai Kálnógarán, Losoncz közelében még szemlélhetők. E helyt az utóbbiról van szó. (Czinár, Monast. II., 19.) 4) Orsz. Itár, Acta mon. Poson. 46. és 64. csomag, 16. és 8. számok. — Koller,Eccl. Veccl. II., 463.