Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A szentgyörgymezei prépotság

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 252 jövedelméből (de quator eutellis decimacionis arehiepiscopalis) két-két márkát, a mi mai pénzünkben 84 koronát ; a prépostsági szőlőknek azonban két harmadában osztoztak, míg e jövedelem egy harmada a prépostot illette meg, a mit Csanád érsek a jövőre nézve is megerősített. Az offertoriumokból, vagyis a hívek önkéntes adományából, mise-pénzekből, mise-alapítványokból se juthatott sok a négy kanonoknak, minthogy kíviilök Szentgyörgymezőn még egy lelkész (parochialis sacerdos) is volt, ki a lelkipásztorkodással foglalkozott, s az efféle jövedelemre volt utalva. Nem igen kell tehát (mint Schmitth teszi) a tatárjárásban, vagy Csák Máté pusztításaiban keresni okát annak, hogy e szegényesen megalapított társas káptalan templomostúl tönkrement és a kanonokok szétzüllöttek, úgy hogy Csanád érsek egyetlen egy kanonokot se talált ott, mi több, egykori létezésükről sem épen biztos hírek maradtak. Maga a templom is oly rozzant állapotba jutott, hogy benne a prépost azt az egy misécskéjét, melynek eléneklésére — úgy tetszik, — egyedül kötelezve volt, nem tarthatta meg. Telegdi Csanád buzgósága, tanácsot ülvén káptalanával, főpásztori kötelességének ismerte elődei ezen alapítását megújítani. A templomot fényesen (sollempniter) helyreállíttatta s a kanonokok számát nyolczban állapította meg olyképen, hogy számuk se nagyobb, se kisebb nem lehetett. Kanonok csak áldozópap lehetett, vagy ha diakónus volt a kiszemelt, annak egy év leforgása alatt áldozó-pappá kellett magát szenteltetnie, mit ha nem tett, megszűnt kanonok lenni. Diakónusnál kisebb rendben levőt semmi körülmények között kanonoknak ki nem neveztek. Az érsek megbeszélvén a szentgyörgymezei káptalan újból való javadalmazása ügyét székeskáptalana tagjaival és (Jánoki Tamás fia) László szentgyörgymezei préposttal, akképen határozott, hogy az eddigi javadalmazás helyett a gömöri kerület érseki tizede negyedrészét engedi át a szentgyörgymezei káptalan javadalmazására, kivévén a tornai kerület tizedének negyedét és a lelkészkedő papság járandóságát, melyet szintén ama tizedből kellett födözni. A gömöri tized értéke akkorig, azaz Csanád érseksége előtt nem igen haladta meg a 60 márkát, most azonban, Csanád érsek gondos ellenőrzése mellett, csaknem 400 márkára emelkedett. Hogy pedig ez az ellenőrzés továbbra is foganatos legyen, meghatalmazta a szentgyörgymezei káptalant, hogy az érseki tizedszedőkkel egyik hozzáértő tagját, saját költségén ellenőrül kiküldje a tizedeléshez. Csanád érsek e gondoskodása valóban atyainak és annál inkább bőkezűnek nevezhető, minthogy elrendelé, hogy a gömöri tizedj övedelemből az amúgy is dúsan javadalmazott prépostnak semmi része se legyen, valamint a kanonokoknak sincs semmi részök a prépost imént előszámlált jövedelméből. Ha azonban a jövőben meggyarapodnék a szentgyörgymezei egyház bevétele, — úgy rendelé az érsek, — annak egyharmada a prépostra, két harmada pedig a káptalanra essék, melyben a kanonokok egyenlően osztozkodnának, ide nem értve az ingóságokat, apróbb hagyatékokat és ajándékokat, melyek végső rendelkezésből a hívek kegyességéből jutnak a templomra : ezek a szentgyörgymezei lelkészkedő pap javára esnek, kinek élelmezésére még Petény falu tizedét rendelte a gondos főpásztor. E papnak, ma plébánosnak neveznők, kötelessége volt a híveknek a szentségeket kiszolgáltatni, míg a kanonokok, és prépost hetenként váltakozva, a szent mise-áldozatban és zsolozsmázásban szolgáltak egyházoknak. A lelkész megválasztását a kegyúri jog értelmében magának és utódainak tartotta fönn az érsek úr, de e jog fönntartása mellett a prépost főesperesi joga alól fölmentetni nem kívánta. — A kanonokokat a prépost nevezte ki és mihelyt üresedés történt, azonnal be kellett az üres helyet töltenie. Jogában állott a prépostnak a kanonokot javadalmától meg is fosztani és pedig két esetben, egyben, ha a kanonok a prépost engedelme nélkül hat hónapon túl távol maradt székhelyétől ; másban, ha oly vétséget követett el, melynek megérdemlett büntetése csakis a székfosztás lehetett, de ez utóbbi esetben ki kellett kérnie az érsek úr hozzájárulását. Minthogy pedig a kanonokoknak házaik nem valának, meghagyta Csanád érsek, hogy mindegyik kanonok a templom közelében lakóházat építsen, mely ezélra, mint földesúr, házhelyet és kerthez való teret szívesen adott. A kanonoknak mindamellett joga volt házát és kertjét végső rendeletében bárkire hagynia.