Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - IV. Béla - Tatárjárás

196 Esztergom vármegye őstörténete. 206 IV. Béla. Tatárjárás. idegeneket és Gertrudot több vendégével együtt megölték ; Berthold kalocsai érseknek, valamint Lipót osztrák herczegnek sikerült megmenekülniük. Gertrúd holttestét a pilisi cziszterczitáknál tették örök nyugalomra. (Pauler Gyula i. m. II. 69. Millenn. (Tört. II. 380.) t Gertrúd halála után II. Endre inkább János esztergomi érsek befolyása alá került, bár némelyek úgy tudták, hogy ö is be volt avatva a gyilkosság tervébe. Midőn 1217-ben II. Endre a szentföldi hadjáratra indúlt, János érseket nevezte ki helytartójává. De az érsek az általános fejetlenség közepett gyengének bizonyúlt e fontos tisztségre. A zavart felhasználva, számos nemes, ,,a sátán csatlósai", fegyveresen megtámadták az érseket, a kinek menekülnie kellett az országból, a kanonokokat pedig bántalmazták. Csak akkor, midőn az 1217. év vége felé a király visszatért a szentföldről, jött haza az érsek is, a ki eddig külföldön nyomorgott. II. Endre bőkezűen jutalmazta az érseket a kiállott szenvedéseiért. Visszaadta Tardost, melyet még Imre király adott neki, de II. Endre egy ízben megneheztelvén János érsekre, tőle elvette. A káptalannak pedig jutalmúl Vincz helységet adta Erdélyben, udvarnokaival együtt. (Pauler Gyula i. m. II. 91.) Az általános fejetlenség és belzavarokhoz még elemi csapások is járultak. 1223ban Esztergom városa ismét leégett s ebben az évben nagy marhavész is volt. 1223-ban János érsek is befejezte viszontagságteljes életét. Az aranybulla kibocsátása után Béla trónörökös, a köréje csoportosúlt reformpárt élén, 1228-ban hozzálátott az elkótyavetélt várföldek visszaszerzéséhez. E nagy munkában hatalmas támaszt nyert a lüttichi származású Róbert, esztergomi érsekben, a ki főleg a pogány kúnok megtérítésében buzgólkodott. De II. Endre és főleg a környezete, az aranybulla végrehajtásával mit sem gondolt, miután pedig Róbert érsek hasztalan intette az elharapódzott visszaélések megtorlására, 1232 február végén az egész országot egyházi tilalom alá vetette. II. Endre ekkor IX. Gergely pápához fordúlt panaszával, a ki Jakab praenestei bíboros püspököt küldte az országba. A pápai követ megérkeztével a király is nagyobb előzékenységet tanúsított az egyházzal szemben. Róbert érseknek visszaadta a pogrányi földeket, az esztergomi káptalant pedig visszahelyezte ama tized birtokába, melylyel némely zólyommegyei lakosok régtől fogva tartoztak. i. Az egyházzal helyreállott béke a beregi erdőben 1233-ban, Szent István napján kiadott oklevélben jutott külsőképen kifejezésre. Visszatérve beregi útjából, szeptember második felében ismét Esztergomban találjuk a királyt, hol a János lovagrend házában a pápai követ, Róbert érsek és több más egyházi és világi előkelőség jelenlétében, II. Endre újból megerősítette és írásba foglalta a Beregben tett ígéretét, melynél fogva pénz-, adó- és vámhivataloknál többé zsidók és izmaeliták nem alkalmaztatnak. Egyszersmind megállapították azt is, hogy mennyi sót, azaz mennyi pénzt tartozik a király adni évenként az egyes egyházaknak. (Millenn. Tört." II. 433.) A beregi egyezmény végrehajtására vonatkozó tárgyalások azonban sokáig elhúzódtak; a pápai követ már a következő évben panaszkodik, hogy a beregi ígéretek beváltása érdekében mi sem történik, Róbert érsek azonban, a ki ismerte a viszonyokat, tudta, hogy a pénzügyeket a szaraczénok kezéből egyszerre kivenni nem lehet. Béla trónörökös még 1234 február 23-án Esztergomban megígérte a pápai követnek, hogy az ő országrészében minden eretneket, vagy más nem keresztényt, mint izmaelitát, vagy zsidót, ki fog irtani. • II. Endre halálával (1235) a trónt IV. Béla foglalván el, az eladományozott királyi várjavak visszakövetelése az egész országban teljes erővel kezdetét vette. Ez az eljárás azonban sok érdeket sértett, úgy hogy rövid idő alatt a pápai udvar tele volt a püspöki kar, a szerzetes-rendek és a János-lovagok panaszaival. Béla király Esztergomban tartotta székhelyét, itt született 1239 október 16-án a trónörökös, a kit Róbert érsek Szent István emlékére Istvánnak keresztelt. Alig egy év múlva a közelgő tatárbetörés híre hozta forrongásba a kedélyeket. Kiev eleste után a mongol áradat csakugyan feltartózhatatlanúl közelgett hazánk felé. Az 1241. év elején már az egész ország fegyverkezett. Farsang végén maga Béla király is elhagyván Esztergomot, Budára tette át székhelyét, oda hívta a főpapokat és a főurakat, valamint a várnépeket. Az új esztergomi érsek, Mátyás is, a ki a gyászos végű muhi csatában halt meg, eljött Budára.