Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Művelődéstörténeti visszapillantás - Balassa Bálint - Baranyay Ferencz - Bartakovics Béla - Bélik József - Besze János - Bezerédi Gyula - Birkés Endre - Blümelhuber Ferencz - Bogisich Mihály

131 Irodalom, tudomány és művészet. pihent, majd ismét három év'g Esztergomban tanárkodott. Később házi lelkiatya Komáromban, lelkész Nyalkán, alperjel és utóbb perjel Bakonvbélben, a hol 1878-ban meghalt. Művei : Latin és magyar alkalmi költemények ; többek között Rudnay Sándor herczegprímás tiszteletére ; Kovács Tamás főapát és Kopácsy József herczegprímás székfoglalójára és halálára ; Simor János győri püspök és Kruesz Chrysostom főapát beiktatásakor, stb. — írt egyházi himnuszokat a.magyarországi szentekről, melyeket a benczés breviáriumba is fölvettek. — Értekezéseket közölt az Urániában és más folyóiratokban. — Hátrahagyott versei és más kéziratai a pannonhalmi és bakonybéli könyvtárban vannak. Balassa Bálint, a XVI. század nagy lírikusa, Esztergom vármegyében fejezte be dicsőséggel és szenvedésekkel teljes pályáját, itt esett el 1594-ben Esztergom ostrománál, a Pálffy Miklós oldala mellett. Mindkét czombján megsebesítve, május 26-án hF.lt meg a táborban. Baranyay Ferencz, Esztergom és több más vármegye táblabírája, szül. Esztergomban, meghalt u. o. 1823 október 20-án 70 éves korában. Munkái : Ns. Esztergom város polgártársaihoz intézett buzdító beszéd. 1820. (Ugyanez németül is). — Carmen cek. princ. Alex. Rudnay archiepiscopo Strigoniensi . . . designato munera sua auspicatissime capesssnti devotum. 1820. — Disquisitio notitiarum antiquarum liberae regiaeque civitatis Strigoniensis et arcis archiepiscopalis nominis ejusdem. 1820. — Az esztergomi vár iránt kif«jthetendö régiségeknek újra felvett nemre tétele Y. álorczás támadásai ellen. 1823. Bartakovics Béla, érsek, szül. 1792-ben. Hittani tanulmányait Bécsben elvégezvén, két évig volt káplán Sellyén és Muzslán. 1817-ben a nagyszombati érseki helynökséghez került; 1820-ban herczegprímási levéltárossá, utóbb titkárrá nevezték ki. 1830-ban tagjává lett az esztergomi káptalannak, s a következő évben a nagyszombati helynökség vezetésével bízták meg. 1844-ben a rozsnyói püspökséget nyerte el, 1850-ben pedig az egri érseki székre emelkedett. Meghalt Egerben, 1873-ban. Számos értékes egyházi művet írt. Bélik József, szül. 1757-ben. Csúzon és Udvardon káplán volt, 1784-ben a pozsonyi papnevelő-intézetnél t?,nár, utóbb aligazgató lett. 1809-ben esztergomi kanonokká, nemsokára cz. apáttá és a pesti papnevelő kormányzójává nevezték ki. 1820—23-ban érseki helyettes és pharosi püspök. 1823-ban szepesi megyés püspök lett. Meghalt 1847-ben. Két latinnyelvű, egyházi jellegű műve jelent meg. Besze János, szül. 1811-ben. Mint ügyvéd, 1836-ban Esztergomban telepedett le s a megyei életben tevékeny szerepet játszott és a vidék népszerű embere lett, úgy hogy a fegyveres polgárság őrnagyparancsnokává, a megyei nemesség hadnagyává s 1848-b?ji országos képviselővé választották. Komárom várát Besze biztosította az esztergomi nemzetőrökkel Jellasich ellen ; harczolt, szónokolt, lelkesített és Kossuthnak jobb keze volt. A szabadságharcz után ő is bujdosott. 1861-ben ismét Esztergom képviselőjévé választották s a határozati pártnak volt híve; 1865-ben Deákhoz állott. 1869-ben a pénzügyi törvényszék elnöke lett; később, ez állás megszűntével, nyugalomba vonult. Meghalt 1892-ben. Számos politikai czikkén kívül, több füzet jelent meg tőle, melyekben különféle társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Bezerédi Gyula, szobrász, szül. 1858-ban, Mogyoróson. Tanúlmányait Budapesten kezdte, majd 1874-ben ösztöndíjjal a bécsi képzőművészeti akadémiára ment, és részt vett az udvari múzeum, valamint a Burg szobrászati díszítésében, 1882-ben Budapesten telepedett le; főleg díszítő szoborműveket készített. Szobormüvei közül nevezetesebbek : BenvenUto Cellini szobra a prágai műcsarnokban ; Bányászat, Ipar, Gazdászat és Kereskedelem szoboralakjai a budapesti keleti pályaház homlokzatán; Csárdás és Menuette a Fővárosi Vigadó nagytermében ; két Mátyás-korabeli apród a dalinüszínház udv. ri páholyának lépcsőházában ; Herkules és Psyche alakjai a herkulesfürdői Szápáry-épület homlokzatán ; Tóth Kálmán b>j;i szobra; Tinódi L; ntos Sebestyén (a király költségén készült tiz szobor egyike) a Népszínház előtt levő téren. Birkés Endre, fővárosi számtiszt, szül. Bajóton 1810-ben. Meghalt 1897-ben. Irodalmi működését a Regélőben kezdette „Esztergom története" leírásával 1835-ben ; Esztergom városának ez a legelső magyar leírása. Irt még népismertetési közleményeket (u. o. 1837.), elbeszéléseket, történeti czikket a Hazánk és a Külföldbe (1865.) Blümelhuber Ferencz, hittudományi doktor, szül. 1824-ben. 1855—84-ben az esztergom papnevelő tanára ; 1874-ben esztergomi kanonokká, majd cz. préposttá, 1894-ben pápai prelátussá nevezték ki. 1907-ben káptalani prépost lett. Az egyházi régiségtanra vonatkozó müveket, czikkeket és bírálatokat írt. Bogisich Mihály, pápai prelátus, szül. 1839-ben. Szomoron, Kürthön, majd a fővárosban volt káplán. 1880-ban az Akadémia megválasztotta levelező-tagBalassa Bálint. Baranyay Ferencz. Bartakovics Béla. Bélik József. Besze János. Bezerédi Gyula. Birkés Endre. Blümelhuber Ferencz. Bogisich Mihály.