Beke Margit: Pázmány Péter egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1616-1637 - Strigonium Antiquum 3. (Budapest, 1994)
Bevezetés
BEVEZETÉS BEVEZETÉS A vizitációról általában Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek annak a kevéssé ismert forrástípusnak a tartományát képezik hazánkban, amelyet történetírásunk nem aknázott ki kellő mértékben, noha kimeríthetetlen kincsek rejlenek bennük. Különösen a ma virágkorát élő helytörténetírásnak lenne érdemes velük foglalkozni, mivel másutt nem található, sajátos adatokat tartalmaznak. Bár egy helység élete mozaikszerben jelenik meg, mégis tükrözi az adott kor egyházi és világi eseményeit és ezzel a jegyzőkönyv túlmutat helyi jellegén és országos szintűvé emelkedik. A jegyzőkönyvek forrásértékének felismeréséről és fontosságáról tesz tanúbizonyságot az 1976-ban Stuttgartban megtartott konferencia, bár topográfiailag leszűkített területet érintett.1 2 A vizitációt az egyház úgy határozta meg, mint az egyházi felsőbbség látogatását, amelyet a hit megerősítése céljából, és a hiányok megszüntetése érdekében tesz." Valójában a látogatás nem más, mint az egyház, esetenként az állam által előírt rendelkezések értelmében végbevitt plébánia, illetve közösség vagy személy megvizsgálása. A keleti egyházban a püspökök a IV. század óta végeztek látogatásokat a Laodiceai Zsinat3 4 tanúsága szerint. A nyugati egyházban az V. században ismeretes a plébánialátogatás, amelyet a Tarragonai Zsinat már megerősít. A VIII. században Szent Bonifác (+754) említi, hogy a püspök évente egyszer látogasson el egyházmegyéjébe.5 Ekkor a püspök vagy személyesen vagy főesperesi megbízottja által tesz eleget az előírásoknak. A főesperesek ezenkívül saját jogon látogathatták meg a plébániákat az V.-től a XI. századig. A Trienti Zsinat6 (1545-63) mérföldkövet jelentett az egyházlátogatásban is, amennyiben visszahelyezte a püspöki hatalmat eredeti szintjére. Kötelezte ugyanis a püspököket arra, hogy évenként — nagyobb egyházmegyében kétévenként — személyesen tartsanak vizsgálatot, a Szentszék küldötteiként még az exempt személyeket és helyeket is vizsgálják meg. A püspök törvényes akadályoztatás, vagy más fontos ügy miatt helyettesíthette magát általános vikári1 A konferencia címe: A kanonika vizitációk, mint a dunai svábok kultúrtörténetének forrásai. 2 HACK, Hubert: Visitation, in LThK X. 813-814. FRANZEN, Anton: Vizitationsakten. in LThK X. 814-815. Kirchenlexikon VI. 195-199. 3 A zsinat 380 körül volt, vö.: ERDŐ Péter (összeáll., ford., bev., jegyz.): Az ókeresztény kor egyházfegyelme. Bp., 1983. 329, 57.k. 4 516-ban volt a zsinat, ennek 8. kánonja, vö.: BÚZÁS, József: Kanonische Visitationen der diöcese Raab aus dem XVII. Jahrhundert I-IV. in Burgenländische Forschungen 52-55. Eisenstadt, 1966-1969. 5 Vö. VARGA Imre: A canonica visitatio, in Vigilia 1977/2. 104-108. 6 Sess. XXIV. cap. 3., 9. de ref., Sess. XXL cap. 8. de ref., vö. még TOMISA Ilona (vál., sajtó alá rend., bev.): Visitatio canonica. Az Esztergomi Főegyházmegye Barsi Főesperességének egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1647-1674. Bp., 1992. 6-7. 19
