Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

Súlyos betegségben halt meg Esztergomban 1941. jan. 21-én, életének 78., papságának 53. évében. A bazilika kriptájában temették el.

Munkái:

1. A szentmise az ősrégi áldozatok és a szent kereszt áldozat fényében. Esztergom, 1927.

2. Tudod-e mi a tökéletes bánat? Esztergom, 1935.

Források:

Circulare PL Serédi Cat. 44.

Sematizmus Cat. 44.

PL Vaszary Cat. 44. FL Liber cantoralis

PL Csernoch Cat. 15.

46. MÉSZÁROS JÁNOS dr. teol. 1920. okt. 30. — + 1947. jan. 12.

A Nyitra megyei Érsekújvárott született 1873. márc. 23-án. Teológiai tanulmányait a budapesti Központi Szeminárium növendékeként végezte a királyi egyetemen.

1985. okt. 8-án szentelték pappá. Ezután káplán Dunaszentpálon. 1896-tól Zichy Géza grófnál nevelőként tevékenykedik és egyúttal a pozsonyi felső reáliskola hittanára. 1903-tól kezdve egészen 1916-ig Albrecht főherceg nevelője. 1916-ban kinevezik udvari és várplébánosnak Budára és mint ilyen a Szent Jobb őre. 1917-ben a pápa prelátusi címmel tünteti ki. Az évek óta üresen álló Budapesti Érseki Helynökség vezetését bízza rá Csernoch János prímás 1919-ben és ezt 1940-ig tölti be.

A főszékesegyházi káptalan kebelében 1920. okt. 30-a óta mesterkanonok és fokozatos előléptetéssel 1939-ben főszékesegyházi főesperes és 1944-ben őrkanonok lesz. Az első kanonok, akit az érsek a káptalan meghallgatásával nevezett ki.

Kanonoki kinevezése után felmentik a rezideálás kötelezettsége alól, tekintettel budapesti vikáriusi tisztségére. 1941—46 között az esztergomi Hittudo95