Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

44. BREYER ISTVÁN dr. teol. 1917. máj. 30. — 1933. dec. 14. (t 1940. szept. 28.) Budapesten született 1880. aug. 4-én. Hittudományi stúdiumait szülőváro­sában a Központi Szeminárium növendékeként végezte. Pappászentelése 1903. jan. 18-án történt. Ezután hitoktató és káplán a Maria Reparatrix Kongregációnál. 1907-től kezdve Esztergomban hosszú éveket tölt, először mint prímási szertartó és levéltáros, 1913-ban Csernoch János érsek titkáraként, 1915-ben rövid ideig irodaigazgatóként. Közben, 1911-ben szentszéki jegyző. 1915-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté­riumban miniszteri tanácsosi tisztséget visel, 1922-ben pedig helyettes állam­titkár lesz. 1914-ben pápai kamarási címet kap. Az esztergomi főkáptalanban 1917. máj. 30-tól mesterkanonok. Ugyanezen évben a Szent Keresztről nevezett mágocsi apát címmel tüntetik ki. 1928-ban az esztergomi Hittudományi Főiskola prodirektora és a szeminá­rium rektora. Egy időben prímási főszentszéki bíró. 1929-ben Serédi Juszti- nián trisipeni titulusra püspökké szenteli fel az esztergomi bazilikában és a prímás segédpüspöke lesz. A Polgári érdemrend és a Magyarországért érdem­rend II. osztályú keresztjének birtokosa. 1933. dec. 14-én győri megyéspüspökké nevezik ki, így lemond az eszter­gomi kanonokságról. Alapos tudás, bölcs belátás, kiváló munkabírás jellemzte. Kiváló szónok­ként ismerték. Az imádság és lelkiismeretesség fegyverével győző személyiség volt. Az Oltáregylet kiadásában megjelenő havi folyóiratnak, az Örökimádásnak szerkesztését 1905-ben átvette. Cikkei jelentek meg a Magyar Szemle, az Egy­házi Közlemények, az Alkotmány, a Religió és a Jó Pásztor című lapokban. A kincstárnak Tarján Oszkár által készített aranyozott ezüst kelyhét ajándé­kozta. 1940. szept. 28-án hunyt el Győrött életének 60., pappászentelésének 37., püspökségének 7. évében. A győri székesegyház kriptájában temették el. Munkái: 1. A szeplőtelen fogantatás. Bp. 1904. 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom