Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
I. Az Esztergomi Főkáptalan
5. A káptalan birtoka Az Árpád-házi királyoktól kezdődően kapott a főkáptalan birtokokat és egyéb jövedelmeket az esztergomi érsektől, királyoktól és magánszemélyektől.40 Mivel a javadalmakat a káptalan jogi személyként bírta, nem rendelkezett velük szabadon. Vásárláskor, eladáskor a káptalan a király beleegyezését kérte az érsek közvetítésével.41 A birtokokat egységesen kezelték és az ebből eredő jövedelem egy részét osztották fel a stallumoknak járó arányban. Az 1930-as években is az 1851. évi statútumok szerint történt az elosztás. A nagyprépostnak 1/36, az olvasókanonoknak 1/44, az éneklőkanonoknak 1/48, a főszékesegyházi főesperesnek 1/50, a második főesperesnek (szentistvánvári prépost) 1/52, a harmadik főesperesnek (szenttamási prépost) 1/54, a negyediknek 1/56, az ötödiknek 1/58, a hatodiknak 1/60, a hetedik főesperesnek 1/62 rész. Ezenkívül kisebb természetbeni járandóságok is megillették őket termény, fa, gyümölcs, vad, stb. formában. Sajátjuk mellett gondozták a szemináriumok fenntartását szolgáló birtokokat is.42 Eredetüktől függően a gazdaságok igen szétszórtan találhatók.43 Az esztergomi főegyházmegye területén Esztergom, Hont, Komárom, Nyitra és Bars megyékben, az egyházmegye területén kívül Somogy megyében is. A szétszórtságot erős centralizációval igyekeztek ellensúlyozni. A birtokok főfelügyeletét a káptalan megbízásából a gazdasági és jogügyi előadó kanonok látta el, aki a káptalan rendelkezéseinek végrehajtója. Az oeconomus minden gazdaságnak, birtoknak és felszerelésnek adminisztrátora volt. A gazdasági bizottság feladata a gazdasági épületekkel való törődés, a pénz- és személyi állomány minden ügye. Ez a bizottság folyósította a káptalan döntése szerinti összeget az osztónak és pontozónak. A gazdasági látogatók évente egyszer ellenőrizték az ingatlanokat, a szántókat épületekkel és gazdasági állóeszközökkel együtt. A felsorolt tisztségek kanonokokból tevődtek össze, míg a fegyelmi bizottság részint kanonokokból, részint világi gazdatisztekből állt. A jószágigazgató székhelye Esztergom volt, aki rendelkezőségek útján (esztergomi, nánai, bozóki, szentmiklósi, szentbenedeki és szenyéri) tartott kapcsolatot a gazdatisztekkel. A rendelkezőségek negyedévenként tartottak tisztiszéket. Az igazgatóság mellett számvevőség működött. Az erdészeti hivatal vezetője az erdőmester volt, akihez erdőgondnokok (kesztölci, dömösi, letkési és szebellébi), illetve főerdészek (kisapáti és somogyszobi) tartoztak. Az erdő- mester az igazgató útján érintkezett a káptalannal. A gazdasághoz tartozott a dorogi kőszénbánya, • amelyet a káptalan bérbeadott a Magyar Általános Kőszénbánya Társulatnak. A mezőgazdaságban igyekeztek alagcsövezéssel, gőzgépekkel, 5—11-es vetésforgókkal megfelelő szinten gazdálkodni, hogy a kereskedelemben verseny- képesek legyenek. Szőlőtelepítéssel csupán 58 holdon kísérleteztek. Nánán tehenészetet hoztak létre, ennél azonban jelentősebb a birkatenyésztés. Mindez elsősorban a külterjes gazdálkodás jellemzője. 23