Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
I. Az Esztergomi Főkáptalan
Az első bécsi döntés (1938) következtében ideiglenesen visszakerültek a főegyházmegyéhez a sasvári, a nyitrai, a barsi főespereségek bizonyos részei. A második világháború után a régi, történelmi elnevezések elavultakká váltak. Ezért jelentős Lékai László bíboros, prímás által végrehajtott esperesi kerületi rendezés. Sajátosan alakult Budapest esztergomi főegyházmegyéhez tartozó területének kérdése. A század elején a fővárost a főszékesegyházi főesperességnek egyetlen esperesi kerületeként kezelték. Az első világháború után két esperesi kerületre osztották: a budaira és a pestire, majd a pestiből további két kerületet alakítottak ki: Pest-Belsőt és Pest-Külsőt. A második világháború után a területileg megnövekedett fővárosban a budai esperesi kerületet háromra bontották: a budai, az óbudai és budakörnyékire, a pestit további két esperességre és így lett belőle: Pest-Belső, Pest-Északi, Pest-Középső és Pest-Déli. A főesperességeket az esztergomi főkáptalan javaslata alapján Lékai László bíboros szervezte újjá 1981-ben. A főszékesegyházi, komáromi, honti és nógrádi főesperességek mellé sorakoztatta a budai (budai, Buda környéki, óbudai esperességekből) a Pest-Duna menti (Pest-Belső, Pest-Déli esperessé- gekből) és a Pest-Rákos menti (Pest-Középső, Pest-Északi esperességekből) főesperességeket.31 A főesperességeket a fenti átszervezés után 1982-ben töltötte be a főpásztor többnyire a főesperesség területén plébánosként működő kanonokokkal.32 A statisztikai adatok nem tükrözik az első világháború után megindult nagyarányú plébánia alapításokat. Trianon után a vidéki főesperességekben — nem számítva a bécsi döntés következtében visszakerülteket — a plébániák számának lassú növekedése figyelhető meg. A fővárosi plébániák viszont 80 év alatt mintegy háromszorosára növekedtek. Ez önmagában örvendetes tény, de a népesség mozgását tekintve nem arányos a pasztorációs feladatok kedvező ellátása szempontjából. 4. A káptalan belső élete a) A testület az érsek szolgálatában A statútumok kiemelik, hogy a kanonokok nem csupán az Ürnak, hanem az érseknek is szolgálattal tartoznak, mint legszélesebb szenátus és püspöki tanács. A káptalani testületből nevezte ki többnyire az ordinárius a főegyházmegyei hatóságban működő személyeket, így az érseki helynököket. Az esztergomi helynök az egész főegyházmegye területére bír joghatósággal, míg a budapesti és nagyszombati területre korlátozott illetékességgel működött. A főegyházmegyei hivatal vezetőjét, az irodaigazgatót több esetben közülük választotta ki. A főegyházmegyében működő két egyházi bíróság (Prímási Főszentszéki és Esztergomi Főszentszéki) munkájában is részt vettek. Az érsek fennhatósága alatt álló három papnevelőintézet (az esztergomi, a bécsi és budapesti) elöljárói sorában az esztergomi kanonokok közül többen viseltek rektori tisztséget, de előfordult, hogy kinevezett rektorok jutottak később kanonoki stallu19
