Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

78. VÁROSI ISTVÁN dr. teol. 1954. jún. 30. —t 1978. dec. 17.

Esztergomban született 1905. nov. 23-án. Teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte a Szeminárium növendékeként, ahol később teológiai doktorátust szerzett.

1929. jún. 29-én szentelték pappá. Ezután kápláni kinevezést kap Endre- falvára, 1930-tól Budapest Zuglóba, 1932-ben a Lipótvárosba. Ezután Esztergomba helyezik. Itt a Hittudományi Főiskolán a morális és szónoklattan tanára és a szemináriumban a gimnazista kispapok spirituálisa lesz. 1942-ben az Érseki Tanítóképző Intézet internátusának rektorává nevezik ki. 1947-ben pápai kápláni kitüntetést kap.

Az esztergomi főkáptalanban 1954. jún. 30-án nyer mesterkanonoki stallu- mot, majd fokozatos előléptetés útján az éneklőkanonokságig jut el 1977-ben.

Kanonoki kinevezésével megmarad teológiai tanárnak, azonban 1955-ben tanári állása alól felmentik. 1961-ben Érseki Főszentszéki bíró lesz.

Egész életének, tanári és költői működésének színtere Esztergom, a szülőváros. Irodalom iránti érdeklődéséről tanúskodnak verses kötetei és prózai alkotásai. A neves katolikus papköltők sorában említhető Harsányi Lajos és Mécs László között. Papi mivolta és a költő harmonikus egysége fogalmazódik meg egyik versében:

„Nem költemény, nem filozófia:

Az én hitem az Istennek fia“ (Hitem c. verse)

Költeményei megjelentek a Katholikus Szemlében, a Vigíliában és az Új Emberben. A Magyar Kúltúrában a morális rovatot vezette. Szerkesztőségi tagja volt a Keresztény Remekírók sorozatának és ebben a minőségben fordította le Szent Ágoston művét a keresztény tanításról.

Esztergomban halt meg 1978. dec. 17-én, életének 73., pappászentelésének

49. évében. Az esztergomi bazilika kriptájában temetette Lékai László bíboros prímás a káptalan jelenlétében.

Munkái:

1. A Napszemű ember. Versek. Bp. 1932.

2. Vérzik a harangok nyelve. Esztergom, 1936.

137