Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
I. Az Esztergomi Főkáptalan
Esztergom városában a középkorban a székeskáptalan mellett három társaskáptalant szerveztek: a szentgyörgymezeit, a szentistvánvárit és a szenttamásit. Ezeknek az élén egy-egy prépost állt, aki egyúttal a székeskáptalannak is tagja volt. Az elenyészett prépostságok ma is továbbélnek címeikben. Így az esztergomi főkáptalanban megtalálható mind a három ún. kispréposti cím. A címzetes apátságok kialakulása hasonlóan ment végbe. Itt ugyanis a szerzetesi közösségek feje volt az apát. Miután elveszítették létalapjukat, csak a címek maradtak meg, mint pl. madocsai apát. Hazánk és benne a főszékesegyházi káptalan helyzete 1900 óta napjainkig gyökeres változáson ment keresztül. Az első világháború után az utódállamok megalakulásával járó határváltozásokkal, a második világháború pedig a szekularizációval állította merően új feladatok elé a káptalant. Végül változást hoztak a II. Vatikáni Zsinat szellemének megfelelő intézkedések is. b) A főegyházmegye területén lévő káptalanok A főegyházmegyében az esztergomi Szent Adalbertról nevezett 22 kanonoki stallumot számláló székeskáptalan mellett még két társas működött. Az egyik a pozsonyi Szent Mártonról nevezett káptalan 13 stallummal, és a másik a nagyszombati Szent Miklósról nevezett 6 stallummal. A társaskáptalanok élén a prépost, a székeskáptalannál a nagyprépost állt. Mindegyik hierarchikus felépítésű. A prépost után következnek az oszlopos kanonokok — az olvasó-, az éneklő- és az őrkanonok. Ezután az esztergomiban a kisprépostságok, azután a főesperesek, majd a mesterkanonokok sorakoztak, a pozsonyiban az „egyszerű“ kanonokok, a nagyszombatiban pedig az „idősebb“. és „ifjabb“ kanonok. A pozsonyi káptalanban a préposti méltóság együttjárt a pozsonyi főesperességgel, ez az egyetlen főesperesség, amelyet nem külön kinevezéssel nyertek. A trianoni békekötés után egyetlen társaskáptalan sem maradt az egyházmegye kötelékében. c) Az esztergomi káptalan szerepe A káptalan megalapításától kezdve segédkezett az egyházmegye kormányzatában, részt vett a székesegyház körüli liturgikus cselekményekben, az oktatásban a káptalani iskola létrehívásával vállalt fontos szerepet, később országos jelentősége a hiteleshelyi oklevelek kiadásával növekedett. Mindez századunkban lényeges változáson ment át. Csemoch János bíboros hercegprímás 1920-ban kifejtette, hogy az akkori egyházjog értelmében az ordinárius jogosult a káptalanból általános helynököt választani és két kanonokot rendelni az egyházmegye kormányzatához.11 Eddig is az esztergomi és nagyszombati helynököket, a főegyházmegyei tan- felügyelőt és az irodaigazgatót a káptalan adta kebeléből. Most felújítva a régóta betöltetlen budapesti helynökséget, helynöknek Mészáros János udvari és várplébánost nevezte ki 1919-ben, aki egy év múlva esztergomi kanonok lett. A káptalan egyházkormanyzati szerepe akkor volt a legnagyobb, amikor az esztergomi érseki szék megüresedésekor a saját testületéből választott káp14
