Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

Papi buzgóság és jótékonyság jellemezte. A családi és személyes pasztoráció fáradhatatlan ápolója volt. Egykori tanítványaival és azok családjával személyes látogatás vagy levelezés útján kapcsolatot tartott fenn.

Budapesten hunyt el tragikus körülmények között 1973. márc. 25-én, életének 79., papságának 57. évében. Esztergomban temették el, végakaratának megfelelően a szentgyörgymezei temetőben.

Források:

Brückner atya. Új Ember, 1973/16. sz.

Circulare FL Liber cantoralis

Sematizmus

72. ZÁBORSZKY ISTVÁN dr. teol.

1947. máj. 27. — 1 1949. szept. 5.

Budapesten született 1893. dec. 6-án. Teológiai tanulmányait Budapesten végezte el a Központi Szeminárium növendékeként.

A fővárosban szentelték pappá 1916. ápr. 24-én. Ezután felsőbb teológiai tanulmányok végzésére Bécsbe küldik, az Augustineumba. 1917-ben a fronton lelkészi szolgálatot teljesít. 1918-ban visszatérve Budapestre a Szent Imre Kollégium prefektusává nevezik ki. 1926-tól Esztergomban a Hittudományi Főiskolán tanár és a szemináriumban prefektus lesz, 1930-ban pedig spirituális. 1934-ben a Pazmaneum prorektora és spirituálisa Bécsben. Még ebben az évben pápai kamarási címet nyer. 1946-tól Budapesten az Angolkisasszonyok Intézetében hittanár.

Az esztergomi főkáptalanban 1947. máj. 27-én mesterkanonok lesz.

Tagja volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak. Könyvismertetései jelentek meg a Religióban és a Katholikus Szemlében.

Így jellemzik őt: „Az ifjúság nevelése, de főképpen a papnevelés terén dolgozott sokat. . . Mindig pontos, odaadó munkása volt az Úr szőlőjének“. (Circ. 1949. 46.)

129