Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

66. TIEFENTHALER JÓZSEF dr. teol. 1946. máj. 4. — t 1951. ápr. 18.

Sopron megyében, Lakompakon született 1884. szept. 14-én. Teológiai tanulmányait pazmanitaként végezte el Bécsben.

1909. jún. 27-én szentelték fel és ezután káplán Misérden. 1911-től Budapesten található az örökimádás-templom lelkészeként. 1915-től kezdve a Pazmaneum spirituálisa egészen 1926-ig. 1925-ben a pápa kamarási, 1946-ban prelátusi címmel tünteti ki. 1926-ban Budapestre kapja meg kinevezését a Szent Imre Kollégium igazgatására.

Az esztergomi főkáptalanban 1946. máj. 4-én foglalja el mesterkanonoki stallumát.

Kanonokként Esztergomban megkapja a főszékesegyházi plébániát és a kerületi esperességet.

Egy időben szerkesztette az Örökimádás c. havi folyóiratot. Cikkei megjelentek a Katholikus Szemlében. A Katolikus Lexikon írói munkaközösségének tagjaként dolgozott.

Esztergomban hunyt el 1951. ápr. 18-án, életének 67., papságának 42. évében. A bazilika kriptájában temették el.

Munkái:

1. A bűnbocsánat Szent Ambrus milánói püspök szerint. Bp. 1912.

2. * Kis örökimádás. 1915.

3. Das Gottsuchen. Wien, 1917.

4. Krisztus papja. Bp. 1918.

5. A keresztény élet. Bp. 1922.

6. Hit és élet. Bp. 1922.

7. Aszkézis és misztika. Bp. 1930.

8. Budapest apostola. Kanter Károly élete 1853—1920. Bp. 1942.

9. Sötét napok. Bp. 1945.

Források:

Circulare PL Csernoch Cat. 44.

Sematizmus PL Serédi Cat. 44.

KL IV. 354. FL Liber cantoralis

122