Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

63. MIHALOVICS ZSIGMOND 1944. ápr. 22. — 1951. nov. 20. (f 1959. aug. 28.)

Veszprém megyében, Homokbödögén született 1889. okt. 20-án. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte el a Pazmaneum növendékeként.

1914. júl. 14-i pappászentelése után hitoktató Budapesten, 1915-től a Ferences Mária Misszionárius Nővérek templománál (Hermina u. 21) egyben káplán is. 1918-ban a X. kerület állami gimnáziumában hittanár. 1919-ben megbízzák a herminamezői plébánia megszervezésével és e tevékenysége során a modern pasztoráció úttörője lesz. Kiváló szervezőképességével sorra alakítja meg az új egyházközségben az egyesületeket és egyházközségi szakosztályokat a jótékonysági és hitbuzgalmi társulatoktól a Herminamezői Atlétikai Club sportegyesületig. A virágzó hitélet központja a herminamezői Műemlék-kápolna. Buzgólkodása folytán 1937-ben felépül a hatalmas Szentlélek plébánia- templom. 1924-ben méltán nevezték ki az új plébánia első plébánosává. 1930-ban tb. kanonoki címmel tüntetik ki. 1931—42 között a fővárosi Caritas érseki biztosává nevezik ki. 1933-ban az akkor bontakozó Actio Catholica országos igazgatója lesz. Bangha Béla közreműködésével papok számára évenként megrendezteti a lelkipásztori konferenciákat és az A. C. „füzeteiben“ pasztorális útmutatással és segédanyaggal látja el őket.

1936-ban Serédi Jusztinián bíboros kinevezi az 1938-ban Budapesten tartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus rendező bizottságának elnökévé. Érdemeiért XI. Piusz pápai prelátusnak nevezte ki, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Állandó Bizottsága pedig tagjai közé választotta. A Magyarországért érdemrend középkeresztjének birtokosa. A felsőház tagjaként országos politikai szintéren is küzdött elveiért. 1937-ben kormányfőtanácsos.

Nem akarva, hogy plébániája hátrányt szenvedjen sokoldalú elfoglaltsága miatt, 1939-ben plébánoshelyettest kért Seres Ferenc személyében, akinek javára 1944-ben lemond plébániájáról. A pusztító háború során Actio Catho- lica-beli tevékenységével a rászorulók anyagi és lelki támogatását igyekezett szolgálni. 1943. decemberében a megüresedett Csanádi püspökség betöltése alkalmával a Vatikán által javasoltak között szerepelt, Serédi Jusztinián azonban nem támogatta.

117