Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
II. Esztergomi kanonokok
60. WIEDERMANN KÁROLY dr. teol. 1939. júl. 25. — f 1949. ápr. 29. Pozsony megyében, Magyarbélen született 1857. okt. 14-én. A hittudományi ismereteket Bécsben szerezte meg a Pazmaneum növendékeként. 1898. okt. 17-én szentelték pappá és ezután kisegítő Óhajon. A következő évben káplán Bajnán. 1900-ban hitoktató Budapesten és 1901-ben hittanár az V. kerületi állami gimnáziumban. Az esztergomi Hittudományi Főiskola tanári állására 1906-ban kap kinevezést és e munkakörben 10 éven át dolgozik. Közben, 1912-től főegyházmegyei cenzor. 1916-ban plébánosi kinevezést kap Naszvadra. 1918—34 között esperes helyettes. 1922-től 1924-ig a nagyszombati teológián tanít. 1924-ben a pápai kamarási címmel tüntetik ki. Az esztergomi főkáptalanban 1939. júl. 25-én mesterkanonok lesz. Egy időben a gyóntatókanonok tisztjét tölti be. Értekezései jelentek meg a Religióban és a Katholikus Szemlében. Aranymiséjét Esztergomban ünnepelte meg. Hosszas betegség után hunyt el 1949. ápr. 29-én, életének 75., papságának 51. évében. A bazilika kriptájában helyezték nyugalomra. Munkái: 1. Egyházi beszéd Szent Adalbert püspök és vértanú ünnepén . . . Esztergom, 1909. 2. A hit elemzése lélektani és dogmatikai szempontból. Esztergom, 1911. 3. A vallás lélektana. Bp. 1911. Források: Circulare FL Liber cantoralis Sematizmus 114
