Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

25. Baján, Mária-nap alkalmával

A szónok az Eucharisztikus Kongresszus tizedik évfordulóján az Oltá- riszentség szeretetét állítja hallgatói lé.

Baja, 1948. június 13.

Felejthetetlenül szép volt a 34. budapesti Eucharisztikus Világkongresszus; de mély nyomokat hagyott az idei tízéves évfordulónak főként az a záróünnepsége, amelyen a kongresszus pápai legátusa, mint Jézus Krisztus földi helytartója szólott részben magyarul, részben latinul a levegő hullámain keresztül a magyar néphez.

Ami gyönyörű élményt tíz éve magával vitt és én mondhatom, hogy őriz is, az mind elömlött az üzeneten. A nehéz idők fénycsóvája gyűlt ki számunkra Szent Péter utódánál: „Senki közületek ne ingadozzék a Szent Istvántól és dicső őseitektől kapott drága kincs, a hit védelmében."1

Fegyverként megjelöli az Oltáriszentség titkát, a szeretet kötelékét a Magyarok Nagyasszonya szeretetében és a katolikus Egyházzal egységben. Nem a városok falaira, méltatlan környezetbe kívánkoznak ezek, de nagyon is kívánkoznak minden magyar szívének falára és minden családi szentélybe a Házi Áldás mellé. És odakívánkoznak a borús égboltra a Nagy Konstantinnak adott égi jelként: „ebben a jelben győzni fogsz."

/.

Az Oltáriszentség, a szeretet közelsége kell nekünk. Az Oltáriszentség a szerete- tet melegét árasztja, mint valóságosan, lényegesen és igazán jelenlevő Jézus, mint a szeretet lángoló tűzhelye. Kitart oltárainkon, amíg a világon egyetlen emberi szívnek szüksége van a melegére.

Mint oltáráldozat, akár a Golgota áldozata: a szeretet lángoló máglyája napkeltétől napnyugtáig. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint ha valaki életét adja barátaiért.2 Nem bakok és tulkok vérét hintjük az égre, hanem az Istenember vérét, amely gyönyörűség a győzedelmes Egyháznak, erő és küzdő Egyháznak és enyhület a szenvedő Egyháznak.

Vajha a küzdő Egyház minden tagja a győzedelmes és tisztuló Egyház szemével nézné a szentmiseáldozatot! Nem volnának köztünk gyengék, ingadozók, nyárfalevél és nád-katolikusok.

Lelki eledel, táplálék is. Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az O vérét, nem lesz élet bennetek.3 Soha ennyire nem éhezték és szomjúhozták az emberek az igazságot; soha annyian nem járultak a szentáldozáshoz, mint ma. Érezzük, hogy az Oltáriszentség Magyarország élete. A földi kenyeret el lehet venni, de az angyalok kenyere számunkra készen áll. Kövér kenyér, tisztákat nevelő bor.

92