Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

5. Megtanulta a förtelmes káromkodást.

6. 1895-ben irtózatos vágást mért a nemzet életfájának a gyökerére, a házasság szentségére, a családra. Ebben az időben fellendült a válás és a leánykereskedelem.

7. Szent Fia imádása helyett sokszor esett bálványimádásba a gyanútlanság és hiszékenység nemzete.

Nem kellene csodálkozni azon, ha úgy elpusztulunk, hogy bezárul a sír felettünk, mikor hét ilyen sírásót állítottunk életünkbe. A mohácsi csatatéren 400 sírásó dolgozott, de ez a hét seb többet vitt el tőlünk.

És mégis élünk, mert bár mi megfogyatkoztunk a gyermeki kegyeletben, Ő nem szűnt meg édesanyánk lenni.

Hét sebbel élünk és mégis élünk, ez az O csodája. Nélküle a magyar történelmet, életben maradásunkat, megmagyarázni nem lehet. A Nagyasszony védi országát és ez a titka Magyarország csodás fennállásának. Azt nem merném mondani, hogy más népek életét csak emberek intézik; de a mi történelmünket ismerem annyira és a viszontagságokat fel tudom mérni annyira, hogy megállapíthassam, a Nagyasszony tartott életben minket.

Emberi természetünk, mivoltunk szerint mind becsüljük az édesanyánkat. Mondd meg nekem, hányadán állsz az édesanyáddal és én megmondom: milyen ember vagy. Ha édesanyaszomorító a neved, mindent tudok rólad és a mindenben legfeljebb csak gyűszűnyi a jóság és legalább tarisznyám a rosszaság.

Rákóczi Ferenc nagyságában nem az a legkisebb, amit haldokló édesanyja mondott meg róla: „O sohasem szomorított meg engem." Vigyázzunk arra, hogy több sebet már ne üssünk, ne engedjünk ütni nemzetünk életén. Amikor az ősevangélium kezdetén Istentől felvillantott kép szerint a történelem folyamán a sátán és a sá- tántipró Asszony viadala folyik, nem állítatunk másutt, mint Mária édesanyánk oldalán, aki azt akarja, ami minden tisztes katolikus családnak is érdeke: gyermekeink nevelődjenek a Szeplőtelen szellemében. Mária akarja gyermekeink hitét és nem istentelen nevelését; akarja Isten parancsai szerint való életét és nem azok ellen való lázadását; akarja, hogy Szent Fia szentségeiben erősödjék gyengeségük és ne erkölcstelenségen, fegyelmezetlenségen keresztül szembe forduljanak temetőinkkel, amelyek lakói nem voltak népük ellenségei, hanem oszlopai és dicsőségei.

Mária3 népe voltunk, szegények lettünk, párnánk, kenyerünk, ha van, könnytől ázik, de Máriához, Egyházunkhoz és annak intézményeihez mint maradék értékeinkhez ragaszkodunk. És ha a Dunán, Tiszán víz helyett csak hazugság folyna, és ha azokon minden malom csak hazugságot zúgna,2 akkor is Máriához és az Egyházhoz ragaszkodunk.

Ismertem egy aratómunkást, két kis családja volt, az ötéves fiúcska és egy hároméves leányka. Árvák, mert az édesanyjuk szomorú magyar betegségben, tüdővészben itthagyta őket. Az apa nem házasodott, hanem minden szombat délben kiállt a napszámból, aztán foltozott, mosott az árvákra. Sokáig megy ez így, az egész vidék szájára veszi. A papja felkeresi: „Péter, ez így nem mehet soká." - Péter annyit mond: „Tudja lelkiatyám, feleséget csak kap az ember, de az árváknak másik édesanyát már nem."