Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
küllő, mind-mind vérrel, könnyel töltekeztek. És már minden elváltozott itt éjjé és gyásszá? Nem! Fények gyúlnak az éjszakából és eligazítanak. Az éjszakai szentség- imádás, mint a tenger morajlott a hitlerizmus és magyar elvtársaik ellenében: iskolánkhoz mindenkor hűek leszünk. Az a veszély elmúlt, iskoláink megmaradtak, hűségünk, ragaszkodásunk hozzájuk változatlan. Sok minden elmúlt; de nem minden. Rómában, Kanadában, az Egyesült Államokban tapasztaltam, mily fölmérhe- tetlen nemzeti jelentősége volt kifelé a kongresszus erkölcsi sikerének. Évtized óta a nemzeti élet egyetlen vonalán sem volt ilyen messze- és mélyreható kezdeményezésünk. Az a külföldi segítség, amit a háború után koldus magyarok kaptak, az Eucharisztikus Kongresszus gyümölcse. Két kincse maradt ennek a Golgotára cipelt nagy beteg nemzetnek: az Oltáriszentség hite és Mária tisztelete. 1938-ban 900 éve volt annak, hogy Szent István királyunk történelmi viharok, fergetegek, lét-nemlét válságok előérzetében felajánlotta országát, népét az Isten Anyjának, ettől kezdődően nemzetünk Nagyasszonyának. Ez a Nagyasszony tisztelet szívünkbe íratott, ugyan meg is marad, soha ki nem szakad igaz magyar szívből tisztelete.d 1938-ban az Oltáriszentség diadalünnepével ültük a 900 éves kapcsolatot Mária és nemzetünk között. Ma az Eucharisztikus Világkongresszust a meghirdetett és hatalmas, országos lélekhullámokkal ünnepelt Boldogasszony Évével idézzük vissza. Az Oltáriszentség ennek a nemzetnek az élete. Nemcsak úgy, hogy népünk föld- és szőlőművesei az Oltáriszentség anyagát, a bort, búzát termelik az oltárra, nemcsak úgy, hogy a nép lelkét kifejező egyszerű jókívánság utal az Oltáriszentségre: Adjon Isten bort, búzát, békességet, ha meghalunk, örök üdvösséget! A család asztalfia és a hívő közösség szentségháza sehol a világon nem nyílik úgy össze, mint magyarhonban. Mi a golgotái áldozat jelével szegünk a családnak kenyeret: megcsókoljuk a földre hullott kenyérdarabot is. A boron, búzán át az Oltáriszentségből várunk mi békességet és örök üdvösséget! Nemcsak azért, mert kehely ez az ország, Istentől alkotott remekmű, de hazugsággal, hitványsággal megtépett kehely, hanem azért, mert dicsőségünk ormán és örvényünk mélyén az Oltáriszentség volt az életünk. Nádorfehérvár világra szóló, a természetfeletti jel Hunyadi utolsó szentáldozása. Az Oltáriszentség körül ölelkezik Kapisztrán Szent Jánoson és Hunyadi Jánoson át a Világegyház és a magyar Egyház. A legutolsó világomlásban a bunker és pince - Magyarországnak az élete, lélegzése a szentmise, a szentáldozás és az oldo- zópap volt. Nem is ünnepelhetnők az Oltáriszentséget és a Nagyasszonyt méltóbban, minthogy hűséget fogadunk a szentségi Jézusnak, aki utunk, igazságunk, életünk velünk létében, áldozat és lelki eledel jellegében. És hűséget fogadunk és újítunk az Isten Anyjának, aki nekünk Jézust adta a hitben, és akit nekünk Szent Istvánon keresztül Jézus adott a történelemben. Az O művük, hogy élünk. Jézus Szentséges Szíve, Mária Szeplőtelen Szíve, veletek, bennetek, általatok reméljük az egyéni, családi, nemzeti élet békéjét, megújulását a földön és ezekért lelkeinknek az örök életet. Amen. 82 ■V
