Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
19. Püspökkari körlevél az iskolák államosítása előtt A püspöki kar az egyháznak iskolaállítási jogait hangsúlyozza, amelyet évezredeken át gyakorolt. Budapest, 1948. május 29. Krisztusban kedves Papjaink és Híveink! A hitvallásos iskolák államosításának tervéről apostolutódi tisztünkből és kötelességünkből a közelmúltban kétszer is megállapítottuk, hogy abban a szülők természetjogának súlyos sebét, továbbá az Egyház isteni, történelmi, az állam törvényeiben is biztosított iskolajogának erőszakos megtiprását látjuk. Az Egyház világos és indokolt álláspontjával szemben érveket felhozni nem tudnak, mégcsak meg sem próbálják; ehelyett a kérdést mellékvágányra viszik. Elismerik az Egyház múltbeli iskolai érdemeit, de most újabban - mondják - az államosítás a helyes. Ám vannak alapelvek, amelyek felett sohasem jár el az idő. Ilyen az egyszeregy, a Tízparancsolat, a valláserkölcs. - Az érdemet meg kell becsülni. Csak hálátlan fiatal szokott túladni világrahozó, felnevelő édesanyján. „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké."1 Hirdetik a mesterségesen megrendezett rádió-, gyűlés- és sajtó-együttessel a következőket: 1. A püspöki kar nem egységes. 2. A püspöki karral szembehelyezkedik a vidéki papság; nem közölte a körleveleket a hívekkel. 3. A körleveleket felolvasó papsággal szemben a hívek a templomban közbekiabáltak. 4. A tanítók nagy lelkesedéssel megszavazzák mindenütt az államosítást. 5. Az állami alkalmazottak úgy nyilatkoztak, hogy semmi nem hiányzik magyar földön az emberek annyiszor ígért jólétéhez, csak az iskolák államosítása. 6. Az Egyházzal a béketárgyalás már elkezdődött. Ezek az állítások egymásnak is ellentmondanak; de önmagukban is ellenkeznek a valósággal. A püspöki kar egységesebb, mint kívánatosnak tartják. A tárgyalás nem kezdődött el; tárgyalni csak egységes püspöki karral lehet. Nincs tudomásunk a kikiáltott mérvben engedetlen papokról. Ha egy-kettő akadna pár ezerből, tudjuk, hogy a tizenkét apostol között is akadt egy hűtelen. Az ilyenek azonban már távol vannak szószékeinktől; van, aki magas állami állásba jutott egyházi hibájáért, mint a Bismarck-féle német kultúrharc idején. Az újságok a legtöbbször olyan helyeket sorolnak fel buzgalommal, amelyeknek se plébániájuk, se templomuk sincs, tehát amelyben körlevél-olvasás sincs. Ilyen helyet, sajnos, mi is tudnánk pár ezret felsorolni. 79