Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
cél: a lélek üdvössége! Megvannak a biztos, kipróbált nevelési eszközök: az örök igazságok és az evangéliumi erkölcs, a követésre méltó példák: Krisztus és a szentek élete. Megvannak az akarat számára a természet fölötti erőforrások, az isteni kegyelem eszközei: a szentségek és szentelmények. És megvannak a hivatott tanítók, akik a gyermekben és ifjúban a Krisztus kis barátait látják és rágondolnak az Úr szavára: „Aki befogad egy ilyen kisdedet az én nevemben, engem fogad be, aki pedig megbotránkoztat egyet is a kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, s a tenger mélységébe merítenék.,,5 Nemhiába szeretik a szülők és részesítik előnyben minden országban a katolikus iskolákat. Nagy áldozatokkal fenntartják őket ott is, ahol mellettük egyéb iskolák is rendelkezésre állanak. A szabadság klasszikus földjén, az észak-amerikai Egyesült Államokban két és fél millió katolikus, elemi iskolás gyermekek 80 százaléka katolikus iskolába jár, a több mint 600 ezer katolikus középiskolás fiú és leány az 1400 katolikus középiskolát látogatja: ezen felül 18 katolikus egyetem biztosítja a legfelsőbb katolikus tudományos nevelést. A katolikus iskolák minden tekintetben állják a versenyt, sőt felülmúlják az egyéb iskolákat. Áll ez különösen a szerzetes iskoláinkra. A tanító szerzetesek és szerzetesnők maradék nélkül tanítói hivatásuknak élnek, és Krisztus szeretetéből lemondván a saját gyermekről, mások gyermekeiért áldozzák életüket. Akik iskoláikból kikerültek, vallás- és társadalmi különbség nélkül, szeretettel és hálával emlékeznek meg róluk; a mélyenlátó államférfiak pedig mindig őszintén megbecsülték munkájukat. Napóleon császár oroszországi táborából írt haza és rendelte el egy francia szerzetes elbocsátását a katonaságtól, mert mondotta: katonát kapok helyette mást, de ilyen tanítókat nemigen találok másokat. Mikor pedig a vallásüldöző és rövidlátó francia kormányok a század elején kiűzték a francia tanító szerzeteseket, a különböző országok kitárták előttük kapuikat és versengve ajánlották fel nekik iskoláikat. Egyébként éppen Franciaország, éppúgy, mint később Németország esete, megdöbbentően mutatja, miképp romlik az ifjúság erkölcse, amint a katolikus iskolák működését tiltják, vagy korlátozzák. Tehát - kedves Híveink - a katolikus iskolák csak áldást hoztak az országra, és meggyőződésünk, hogy nélkülözhetetlenek az újjáépítésben. II. Végül13 _ kedves Híveink - azokhoz akarunk szólni, akik a demokráciát féltik iskoláinktól és hitoktatásunktól. Nyugodtak lehetnek: az igazi demokratikus szellemmel nem fognak szembekerülni annak az Egyháznak iskolái és annak az Egyháznak a hitoktatása, amely Egyház az egyszerű népnek oktatását és nevelését mindig elsőrendű kötelességének ismerte, és amely Egyház ösztöndíjakkal annyi, de annyi szegény gyermeknek tette lehetővé a tanulást és a társadalmi felemelkedést. Közöttük akadtak olyanok is, akik később messze eltávolodtak jótevőik és mestereik tanaitól, bizonyítékául annak, hogy a katolikus nevelés nem köti gúzsba a szellemet, hanem megadja annak szabadságát. Ez a szabadság felel meg a de62
