Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
9. Sátoraljaújhelyen, Mária-nap alkalmával A főpásztor a család, az egyház egységét állítja hallgatói elé. Sátoraljaújhely, 1948. április 18. A feltámadott Üdvözítő diadalzászlója van kibontva a húsvéti időben az öt világrész minden katolikus templomában és a szenvedő világ az emmauszi két tanítvány gerjedező leikével hallgatja a bűnön, ármányon, poklon győzedelmeskedő Úr Krisztus vigasztaló igéit: Bízzatok, én meggyőztem a világot.1 Aza Üdvözítő Húsvét után hol itt, hol ott jelenik meg övéinek. Mesteremet követem, amikor eljöttem hozzátok a meghirdetett Boldogasszony Évre kibontott zászlójával is, ahogy 78 elődöm otthon volt az egész magyar föld minden talpalatnyi helyén, itt különösen is, mert mint az egri püspök joghatósága alól kivett terület,2 elődeimhez tartozott; de enélkül is én is itthon vagyok itt a Hegyalján, magyar testvéreimnél hirdetve az igazságot. Az a kérdés azonban, hogyan biztosítsuk magunknak a lélek győzedel- mét, az örök életet. Kell ehhez a hitvallás. Aki nem hisz, elkárhozik.3 Kell a két kőtábla4 törvénye, amely nélkül zagyvaság és bizonytalanság az egyén, család, nemzet és emberiség élete. Kell a szentségek ereje, amely az emberi gyarlóságot megvádolja, beoltja, a törvény és rend vágányán megtartja. Kellenek isteni intézmények, amelyek a hitet, törvényt, szentséget, emberi méltóságot megadják nekünk. Ilyen intézmények a katolikus család és az Anyaszentegyház. I. A katolikus család A katolikus család. Fölséges intézmény. A vérségi eredet az ősszülőktől, az Édenkertből, a Teremtő alkotó kezéből indul el. De a család megszentelő fémjelzése mégis az, hogy a Megváltó az Atya keblét Názáretben felcserélte a családdal, a Szent Családdal, és ezzel a ténnyel a családot beiktatta az embermegváltó és üdvözítő intézmények közé, kisebbítetten megszentelő Anyaszentegyházzá tette. Az apa homlokredőin Szent József és a mennyei Atya, az édesanyai tekinteten a Szűz, a gyermeken Jézus méltóságának a fényözöne ömlik el. Boldogok, akik előkelő és szegény otthonokban belülről és kívülről szüntelen látják ezt az égi fényözönt és még boldogabbak, akik, ha már rég elsüllyedt is a boldogság szigete, ha már rég elhamvadt, kialudt is számunkra a családi tűzhely melege, a fény özönében öltöztetett úton futják be egész életpályájukat. Csak soha ki ne fakuljon emlékezetünkben az a ház, amelyben bölcsőnk ringatták; az a családi asztal, amelynél megszegték nekünk az apai-anyai szeretet kenyerét; a testvér-közösség, amelynél boldogabb földi együttes nincsen; az ártatlan szív buzgalmával elrebegett imák; atyánk ko42