Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

Lelőhely és irodalom

Arch. Primat. Mind. Proc. V-700/23. 72-76, 77-86 f. (gépírás)

MKurír 1948 (38) febr. 15. Hl. 2-9., Mind. Doc. III. 128-140.

a) Mind. Proc. omit. „A katolikus... örökkévalóság".

b) „itt-ott zsellér" Mind. Proc. „időlegesen Hamupipőke"

c) Mind. Proc. omit. „A munkás... gyakorolják"

d) Mind. Proc. omit. „Az egyház... igyekezetében is"

e) Mind. Proc. omit. „Mindenki... felemelkedése"

f) Mind. Proc. „Szeretet"

g) Mind. Proc. A költő százéves gondolata mered elénk. Kíváncsi a föld sorsára: végül megfagy-e vagy elég? Bizonyára megfagy. Megfagyasztják a jéghideg szívek / Amelyek benne s belefekszenek. (Petőfi: Mivé lesz a föld?)

h) „A nagy... fohásza" Mind. Proc.: Charles de Bős, a nagy katolikus kritikus azért szereti az embereket, mert az élet törvényének alá vannak vetve, mint ő. Mint egy fenékről jövő hullám rázta meg őt, hogy a pillantásban, amelyet minden lényre vetett, benne volt a közös sors fölött érzett gyöngéd szánalom, a magafelejtő, eszeveszett szeretet. Közlekedni akar minden emberrel abban a mértékben, hogy szeretete megközelítse terjedelmét és mélységét. „Az emberi szeretet: ha sohasem tértem volna is meg, ha a halál úgy ért volna, hogy nem hiszek Istenben, még az se változtatott volna azon a leküzdhetetlen érzésemben, hogy itt a földön semminek sincs olyan teljes létjogosultsága és igazoltsága, mint az emberi szeretetnek." Ahogy a szeretetre törőkét küldő Heródes kezéből - úgymond Fumet a Temps Présentben - kisiklott az isteni gyermek, úgy siklik ki majd a kereszténység a materializmus gyűlölködéséből, annak a fegyenctelepeiről (Charles du Bos).

„Az ember csodálkozva felfedezi, hogy a felebarát létezik, egy szempillantásban látja a »mást«, ami éppen a pokol ellentéte. A szabad lélek emberségében megérzi, hogy a szeretetlángolás okszerűbb, mint a gyűlölet minden okoskodása." Amikor az emberek levegő után kapkodnak, fényre, térre, szélre van szükségük - mondja Bernoville -, az íróban elengedhetetlen a szolgálat szándéka. És anélkül, hogy ájtatosan elédesítené az irodalmat és elvenné a vallás erejét (Calvet), az emberszolgálat egyik elseje az, hogy - amint Claudel mondja - „az irodalom annak az értelmem minden rétegére és lelkem minden erejére kiterjedő evangelizálásnak eszköze, amelyet megtérésem napjától kezdve próbálok folytatni." Ezért értjük meg aztán Paul Bourget nyílt hitvallását a katolicizmus mellett összes művei előszavában (1899).

Az irodalom - ne felejtsük - két lélek találkozási helye. A lélek az irodalom kiindulópontja annál is, aki kap, annál is, aki alkot. Ez az irodalom hivatása és a benne kifejezett fényesség titka. Az irodalom gondolat, amely a világosságban eljut a szépséghez. Az irodalmi osztálynak, mint - Bernoville szerint - szorosan felzárkózott zászlóaljnak bizonyára az a fohásza, ami Charles Du Bos-é.

i) „Ezt azon... békét" Mind. Proc. „Az a Rex Pacificus, aki a békét hozta a földre, földi helytartója ajakéval hirdette meg nekünk a szent estén a mindig régi, mindig új, egyazon békét".

k) Mind Proc. „A béke műveit, gyümölcseit keressük a béke angyalánál"

l) Mind Proc. omit, „folytathattuk... béke"

m) Mind. Proc. omit.

n) Mind Proc. omit. „Szárnyaid... gonoszság"

28