Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
A Szentatyától felsorolt és az Európában állandósult „sok igazságtalanság és kegyetlenség, a bosszú ösztönös érzése, a kegyetlen deportálások, az elfogatások, kényszermunkák, erőszakos áttelepítések"15 bennünk nem a béke ismérveit idézik fel, hanem az undort a gyűlölet és az erőszak gyümölcseivel szemben. És nekünk főpásztoroknak a püspökszentelésben igen a lelkünkre kötötték: „Ne tedd a világosságot sötétséggé, sem az árnyat fénnyé; ne mondd a jót rossznak, a rosszat jónak!" folytathatnék:1 Ne mondd békének azt, ami nem béke. Vigyázzanak a világ hatalmasai! A Hitler-ellenes Niemöller január 28-án Lausanne-ban mondotta el a megrázó beszédet, amelynek a címe: Die Gefahr des Nihilismus. A tartalma pedig röviden az, hogy amikor az erőszakot és háborút jelentő Hitler letűnt, 1945-ben a reménykedés öntötte el Németországot a visszanyert emberi szabadság birtokában. Ma már fuldoklik az egész németség az egész nihilismusban, mert azt látja, hogy nincs Hitler, nincs háború, de az erőszak működik és tart. Nincs értelme az emberi létnek, ha kölcsönösen gyűlöljük, marjuk egymást, egyének és népek. Érik már a legközelebbi katasztrófa. Vajha, a világ megismerné, ami békességre szolgál.16 Mi, magyar katolikusok akarjuk a békét; ha nem találjuk meg, mivel a lelkiségünkkel összeforrt béke-igényről le nem mondhatunk, imádkozva111 befelé fordulunk: Szárnyaid árnyékában11 bízom, amíg átvonul a gonoszság.17 Akikben a kereszténység eltörölte a halál goromba törését azzal, hogy örökkévalósággal töltötte meg a jelent, azokban a birtoklás és várakozás együtteséből megvalósul a béke. A világ és a gonosz sokszorosíthatja számunkra a zsákutcákat, de Krisztus óta nincsenek fölül is födött zsákutcák.18 A békének volt és marad mindenkori alapja az az igazság és jóság, amelyről már szülöttünk. II. Hirdetjük a hitigazságokat A magyarságtól természetesen függetlenül foglalunk el művészeti, természettudományi álláspontot és hirdetjük a hitigazságokat. De például az irodalom és történelem terén itt is mindig az igazság talapzatán - miért hagynók azt kívül, ha a világ egyetlen népe sem cselekszi? A gyakorlatban egy nép és egyetlen rendszer sem veti el a múltat maradéktalanul. Moszkvában a világhíres Novo Devjecsiv monasz- tirt19 a rombolás után rendbehozták, és büszkén mutatják mint a régi orosz dicsőség maradványát. Czestohowa múltjának fénye ma is beragyogja a szerencsétlen lengyel nép viszontagságos jelenét. Az írók jelleme és a külső súly terén oly jelentős francia katolikus irodalom ott él a francia történelmi múlton. Péguy20 Istennel zengeti el Páris, Reims és Rouen szépségét és dicsőségét. Oly szépek ezek ősi ka- tedrálisaikkal, hogy - úgymond - az égben is megőrzi őket az Isten! Szekfű Gyula21 „a történelmi múlt hű, magyar szellemű továbbépítését" sürgeti. „A történeti múltról lemondás a nemzet legnagyobb öncsonkítása. Könnyű dolog elvetni történetünknek „úri" részét, s megtartani belőle az erdélyi, vagy magyarországi parasztlázadásokat, de ez nemcsak történelmünktől, de irodalmunktól, költőink remekműveitől és műveltségünktől is megfosztana bennünket. Magyarságunkból 24
