Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

Szent Anzelmussal valljuk: Semmi sem egyenlő veled, ó Úrnőnk, semmi sem hasonlítható hozzád. Minden, ami csak van, vagy fölötted vagy alattad van. Ami fölötted van, az egyedül az Isten. Ami alattad áll, az mind, ami nem az Isten. Mária az, akiről az írás vagy az Anyaszentegyház mondja: Krisztus Anyja, Isteni kegyelem Anyja, Bűnösök menedéke, Keresztények segítsége.11 Nekünk Őrá nagy igényünk van.

2) Ezer év minden történelmi emléke, minden sír a temetőkben harsogja: Patró- nánk, Édesanyánk vagy! Ha valamely családnak kipróbált régi orvosa van, el nem hagyja azt még oly világhírű új csillagért. Mi annyi minden után kiéheztünk az igazságra, azért keressük az Igazság tükörét. Valami tiszta kell már nekünk, ezért sietünk a Szeplőtelenhez. Megcsömörlöttünk az öt világrész embertelenségeitől, esengünk is az Irgalmas Szűzhöz. Várjuk vissza foglyainkat, a Fogolykiváltó Boldogasszonyhoz ezért járunk. A Mária-tisztelő Szent Gellért vértanú ünnepén indultunk, vele Máriához jutunk. Rálestek, elakasztották, de ő megdicsőült.

Koldusboton, törött mankón Jövünk búcsút járni,

Szűzmáriás magyaroknak Kopott unokái.

Éjfél van a Duna táján.

Magyaroknak éjszakáján Nincs más, ki virrasszon:

Baráttalan, testvértelen,

Hozzád ver a veszedelem,

Boldogságos Asszony!12

A Mária-tiszteletet valaha a pestis, kolera nem gyengítették, sőt erősítették; a mai betegségek sem tudják kiirtani, csak erősítik.

A Boldogságos Asszonytól búcsúfiát, áhítattal eltelt lelket viszünk haza, a családnak, a nehéz, keresztes hétköznapokba. Itt a földön lelki békességet és odaát örök üdvösséget akarunk. Amen.

Lelőhely és irodalom

MKurír 1948 (38) szept. 27. II. 3-5.,

Arch. Primat. Mind. 6584/1948. (autográf, gépírás)

Mind. Proc. V-700/23. 145-148. (gépírás)

Mind. Doc. 111. 238-242 (részletek)

a) Mind. Proc. „A nagy Mária-tisztelő"

b) Mind. Proc. „Mária-ünnepein a közmunkát, iskolát, de a nyári ifjúsági közös táborokat, a felvidéki magyarok újabb ezreinek újabb vonatra rakását mi nem dicsérhetjük, mi azon csak mélységes fájdalmunknak adhatunk kifejezést."

145