Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
bi is kiköltözött az emberi társadalomból; szülő és gyermek, felettes és alattvaló viszonya összevisszasága: az emberi élet, a családi javak, a vér, a becsület, igazság szentsége összeomlott. Árvízi hajósok nincsenek, csak gátfúrók és gátszakítók. Négyszáz esztendő távolából egy különös törvényt idézek nektek feleletül, magyarázatul az ajkakon ülő kérdésekre. Az 1546. évi II. dekrétum 2. paragrafusa mondja: „Hogy Magyarország nem szabadult föl, egyedül a mindenható Isten bosszuló haragjának tulajdonítható, aki ti. a nemzetre, ennek csaknem minden órán és napon elkövetett bűnei miatt, méltán neheztel." Ma idegesek, ha a nemzet szenvedéseiről beszélünk. Hogy ma gyötrődik győző és legyőzött, elég meglátni az általános nyugtalanságot. A Nemzetközi Gyermek- védelmi Tanácsadó Iroda statisztikája szerint csak Európában ötvenmillió gyermek él a legnagyobb nyomorban. Lengyelországban minden ötödik gyermek meghal az első életévben. Ki merné állítani, hogy ezek a statisztikák csak magyar adatot nem tartalmaznak? És hogy csak a magyar volna ma boldog, ez lehet ábránd, de családok, osztályok, területek nem a boldog ember ingét hordják. A Mária-napok a múltba és a természetfelettihez utalnak. Álljon meg a bűn-folyam és a Szeplőtelenre nézzünk; álljon meg a gyűlölet Etnája és az égi Édesanya szeretete palástként boruljon ránk. Gyermekkoromban, ha meghúzták a déli, esti harangot, szaladtunk haza, a tűzhely mellett együtt mondtuk az Úrangyalát. Magyar falvak, városok, ismeritek-e még az Úrangyalát? Mozdul-e kalapotok és van-e imádságtok a harangszóra? Úgy halljuk, most megint új magyar köszöntés van elindulóban. 1000-től 1920-ig egy magyar köszöntés kitartott és ez úgy szólt: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Amikor Trianon után hozták az újdonságot: Szebb jövőt!, utána a II. Trianon érésében Bátorságot, az Egyház helytelenítette mind a kettőt. Elmúltak, mint az a szebb jövő és az a bátorság, amit ígértek és hirdettek. Akármit hozzanak: akár előre, akár hátra, akár pajtás, akár elvtárs: a mi köszöntésünk volt és marad, a divatból sohasem megy ki: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ezt hirdetik templomaink, temetőink, szent hitünk, barázdáink és műhelyeink, de összes tiszteletre méltó családi házaink is. Nincs más név, amelyben üdvösségünk lelhetnénk, mint a mi Urunk Jézus Krisztus neve.4 Ezt a nevet ajánlja nekünk a Magyarok Nagyasszonya is. Aztán Rózsafüzér, engesztelés, elsőszombat kell. Ha ezeken keresztül Magyarország és benne Zala népe megtalálja ezer éve megőrző, fenntartó Nagyasszonyunkat, akkor életet talál,5 mert az 1566-i országgyűlés szerint ő az, aki leggyötrelme- sebb állapotunkat szánó tekintetre méltatja. Lelőhely és irodalom MKurír 1948 (38) szept. 9. II. 7-9., Arch. Primat. Mind. 6104/1948., (gépírás)., Mind. Proc. V-700/23.138-141. (gépírás)., Mind. Doc. 111. 231-233 (részlet). 133
