Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
épp a hithirdetők és katolikusok a feszület megtiprásával nem tehették és nem is tették. Iskoláink elvételével azok küszöbét az Egyház hithirdető papjai, szerzetesei és szerzetesnővérei csak súlyos, sérthetetlen, örök elvek megtiprásával és elárulásával léphetnék át. Ezek az elvek: az Egyház isteni, emellett hazánkban 9 és fél évszázados történelmi nevelőjoga, a szülők iskolaválasztó joga és a Tízparancsolat VII. és X. törvénye. Mindhárom körül a világ mai szelleme eléggé könnyed, mi azonban örökre érvényben levőknek tartjuk azokat. 2) A materialista irány május 9-i nyilatkozata követeli „a szakszervezetek és a dolgozók egyéb társadalmi szervezeteinek bekapcsolását a nevelés irányításába és ellenőrzésébe". Voltak már tapasztalataink a múlt tanévben. A jövőt pedig már érzékelteti a nyilatkozat további része. A Magyar Dolgozók Pártja, a Kommunista Párt a „marxizmus-leninizmus ideológiáját, alapelveit vallja, Marx, Engels tanításait alkalmazza és fejleszti tovább... Következetesen küzd a marxizmus-leninizmus világnézetétől... való bármely elhajlás ellen", az iskolákban „az előítéletek maradványainak leküzdése" érdekében. Akik ezt a nyilatkozatot tették, azoknak pártja ma irányító és döntő hatalommal rendelkezik a magyar közéletben. Ha tehát ők mint mondják - a nevelés irányába bekapcsolódni akarnak, és ott a marxizmus-leninizmus világnézetét érvényesíteni kívánják, van hatalmuk, hogy ezt meg is tegyék. Márpedig mi a marxizmus? A feleletet adják csak meg maguk a marxisták. Adja meg az az 1947-ben Moszkvában megjelent könyv, amelynek szerzője Lenin, a címe: „Marx, Engels, marxizmus", és amelyben a következőket olvashatjuk: „A marxizmus materializmus. Mint ilyen, kérlelhetetlen ellensége a vallásnak. Alapelve: a vallás ellen harcolni kell, a vallásos hitet le kell rombolni. Ahogy ateista, istentelen az anyagelvűség, a materializmus, a marxizmus is minden vallással szemben határozottan ellenséges beállítású. A mai ifjúság egész nevelésének, kiképzésének és oktatásának arra kell irányulnia, hogy ezt az ifjúságot kommunista erkölcsre nevelje."2 íme, ezeket mondja a marxista hitvallás. Ebben a hitvallásban nincs Isten, sem halhatatlan lélek; nincs kinyilatkoztatás, sem természetfeletti igazság; nincs Tízparancsolat, Egyház, szentségek, imádság. Mindezeket az anyagelvűség nemcsak tagadja, de - miként hallottuk - küzd is ellenük és az evangéliumi erkölcs helyett a kommunista erkölcsöt tűzi ki nevelési célul. De kérdezzük: szerzetes tanár és nővér közreműködhet-e ilyen nevelésben? Részt vehet-e az ebben az irányban megszabott, vallástalan nevelés munkájában? Erre minden gondolkozó hívő csak egy választ adhat: Nem! Ha pedig ezzel szemben iskoláink államosítói azt vetnék ellen, hogy ilyent a szerzetesektől nem kívántak és nem is kívánnak, hát akkor mi szükség volt iskoláink elvételére? Miért nem hagyták meg intézeteiket, hogy saját iskoláikban és internátusaikban taníthatták és nevelhették volna továbbra is szerzetüknek évszázadokon át kipróbált és újabban az államosító oldalról is annyira feldicsért szellemében? Azt is kérdezik: ha az 1948. XXXIII. te. miniszteri előterjesztésre a minisztertanácsnak jogot ad egyes hitvallásos iskolák kivételezésére, meghagyására, miért 126
