Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
29. Egyházmegyei körlevél az elbocsátott szerzetes tanárokról A főpásztor a szerzetesek nehézségeit szeretettel tárja a hívek elé. Esztergom, 1948. augusztus 1. Krisztusban kedves Híveim! Ismeretes, hogy ősi katolikus iskoláink elvételével számos paptanár, 4500 férfi és női szerzetes kivonult abból az iskolából, amelyet rendje és a katolikus társadalom vagy annak nem egy, fejedelmi áldozatosságú tagja századok folyamán emelt; amelyben nemzedéksorok tanultak Isten- és felebarátszeretetet, Egyház és haza iránt való hűséget és előkészültek a földi s örök életre. Ezért az iskoláért, valamint mások gyermekeiért a maga életét tisztán, szegényen és engedelmesen éveken, évtizedeken át mindegyikük hősiesen áldozatul hozta. Úgy gondolták a nagy élet-ál- dozathozatal fölséges pillanatában, hogy ez a tanító-nevelő hivatás csak azzal az ásóval-kapával szakad meg és ér véget, amely majdan porhüvelyüket a földdel betakarja. Nem úgy történt; de ami történt, ha nem is Isten akarata, mindenesetre megengedése. Megpróbáltatásainknak bizony nem a legkisebbje. Értelmi, szívbeli és jellemi tőkéjük nem áll mostanában az ifjúság rendelkezésére... Vannak helyzetek, amikor a lelkiismeret mond megálljt. Vadócba nem oltanak rózsát, hogy szebb legyen a föld.1 Némán, hangtalanul megindulnak; el az iskolától, szülők, ifjúság végtelen és könnyes sora között, néma tiszteletadásától kísérve... A tanító-nevelő papok, szerzetesek, nővérek százados munkájának méltatására kötetek kellenének, mégse volna teljes az érték felmérése, hisz történelmi és természetfeletti értékről van szó. Legyen elég az írás szava: Sokakat tanítottak2 kilenc és fél százados nemzet-neveléssel. Az ő tanítványuk nem az övék, hanem azé, aki őket küldötte.3 Az Úr félelmére tanítottak.4 Irgalommal tanítottak és neveltek.5 Ha a világ nem is volt méltó rájuk,6 a mások tanítására alkalmasak,7 hivatottak és küldetésük felett a Szentlélek mondja: „Szorgalmasan tanították azokat, melyek Jézuséi."8 „Akik igazságra oktatnak, tündökleni fognak, mint a csillagok örökké."9 Néma ajkuk, az iskolától távolodó alakjuk is tanít: „Ha eljő az idő, amikor a józan tanítványt nem bírják el",10 „amint tanítottak bennetek, maradjatok abban."11 Szent Anasztázia nevelője ajakával szólnak tanítványaik seregéhez: „Eddig neveltelek. Most hivatott vagy helytállani a próbán. Ez a próba az örök életre szól."12 Nem könnyű a nevelői élethivatást az élet delén abbahagyni. Akik a maguk életét fogadalmakkal rég lezárták, azoknak most a mások, cserébe választott gyermekeitől, a földi életcéltól válniok kell... Felmerül a kérdés: hová, merre? Az Egyház szegény, hívei sem gazdagok -földi javakban. És mégis segítünk egyetlen falat kenyerünkből is. Dolgoznak áldozatosan új tereken addig, amíg a jó 103
