Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
28. Budapesten, a középferencvárosi templom huszonötéves jubileumán A foyásztor az édesanya, a kedvesnővér, a hithirdető tevékenységeit veszi számba szellemi értekként a materializmussal ellentétben. Budapest, 1948. július 25. Szellemi kincsek, lelki értékek számbavételére, megünneplésére, Te Deumra jöttünk ide össze, amikor az egész világon az anyagot emlegetik. Az anyagelvűség, a materializmus tana szerint csak anyag van, szellem, Isten, lélek nincs; amit szellemnek mondunk, legfeljebb az anyagnak valami váladéka, és csak a hús, vér, kenyér és érdek mozgatta és mozgatja a történelmet, az embert. Ha tudományos érvünk nem volna az anyag kizárólagosságával szemben, pedig de bővében van; amíg a világon egyetlen édesanya, egyetlen irgalmas nővér és a lélekért tengereken, világokon áthatoló misszionárius, hithirdető akad, ez elég arra, hogy jókora sebet ejtsen a materializmuson. 1) Édesanya Superville énekeli: Anyám képét kiakasztom, Két ragyogó csillag közé.1 Madách-unk ír „a szent enyhítő anyai kéz"-ről.2 Ez a beteg gyermek arcát letörli, gyermeke kezét imára kulcsolja, magát felejtve gyermekéért áldozattá válik. Ez a kép nem illik bele a csak anyagba, hanem kirí belőle. A ködös, keserű Strindberg tékozló fiúként mondja: „Fáradt, álmos gyermek módjára hazakívánkozom, hogy szerető keblére hajthassam le nehéz fejemet, hogy szerető anya altasson el."3 Párizsban a szenvedélyhajszába, életörömbe belefáradt bűnös nő hajtotta fejét betegágyra, halálos tusára. Ünnepelt, elismert, csábos női szépség készül a nagy útra. Kiad rajta is a múlandó világ, amelynek pillangója, szegődött rabszolgája volt. Vannak Párizsban, akik nem szívesen engedik még a sírba. Híres orvostanárok jönnek, hogy segítsenek rajta. Nem találják meg a halálos betegség nyitját. Egyik aztán szinte akaratlan megkérdezi tőle: „De hát mit is vár már tulajdonképp tőlünk?"- Szeretném látni még egyszer az édesanyámat... Elhozzák neki az egyszerű földmíves anyókát a hívő Bretagne-ból. Jött, hozta az olvasóját; letérdelt a betegágy mellé és éjjel-nappal addig imádkozott, amíg leánya megsiratja az életét és Istennel kiengesztelődve lehunyja szemét. Torzonborz, ismeretlen, fáradt harcos hazatérőben felzörgeti a vén sírásót, mutassa meg a távollétében elhunyt édesanyja sírját. A sírásó megmutatja. A sírkereső 100
