Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Erdő Péter: Meszlényi Zoltán képtalani megválasztásának egyházjogi háttere
5. Következtetések A fentiekből az alábbi egyházjogi jellegű következtetések adódnak: 1. Magyarországon is elindult a helyettes ordináriusok kinevezésének folyamata. Ezt Mindszenty bíboros fenti levele igazolja. 2. Mindszenty bíboros 1947. június 12-én, vagyis még a Szentszék 1948-ban kiadott Nominatio substitutorum című rendelkezése előtt nevezett meg két helyettes ordináriust. A kinevezés jellege eltért attól, amit később a szentszéki okmány megjelölt, hiszen a helyettesek nevezése a főpásztor halála és a káptalan cselekvőképtelensége esetére szólt, noha említést tett az érsek fogságáról és cselekvőképtelenségéről is. Ám az érsek akadályoztatása esetére csak az általános helynököt jelölte helyettes ordináriusnak, mögé második helyre senkit nem állított. Minthogy az egyetemes jog szerint a főpásztor akadályoztatása idején amúgy is az általános helynök vezette volna az egyházmegyét, a prímási rendelkezés ezen részének az értelme csak az lehetett, hogy az általános helynök szélesebb körű jogokat gyakorolhasson, mint ami pusztán helynöki tisztsége alapján megillette volna. Mindszenty levelének második bekezdése, mely arra utal, hogy helyette a levél címzettje „a fentiek értelmében átveszi a főegyházmegye kormányzását", az adott levél összefüggésében a főpásztor halálának esetére utal, hiszen az újabb pap megnevezését azért rendeli el, hogy az majd szükség esetén „a már kinevezett második nyomába lépjen". Ez a már kinevezett második Meszlényi Zoltán volt, de az ő kinevezése a levél óvatossága vagy technikai hibája miatt csak Mindszenty halála esetére szólt. 3. Mindszenty bíboros helyettes ordináriusokat rendelő leveléből az látszik, hogy a főpásztor bizonytalanságban volt a pontos jogi helyzet felől, hiszen azt írja: „ha pedig azt a különleges felhatalmazást, melynek alapján a fenti rendelkezést tettem, a Szentszék nem adta volna meg.. 4. Meszlényi Zoltán magatartásából egyértelmű, hogy Drahos János halálakor nem tekintette magát helyettes ordináriusnak, hiszen akkor tiltakoznia kellett volna a káptalani választás megkezdése ellen. Mindszenty bíboros fent idézett levele alapján nem is tekinthette magát ordináriusnak, mert őt a főpásztor csak a saját halála esetére nevezte meg. 5. Witz Béla budapesti általános helynököt Meszlényi Zoltán nem tekinthette a jog szerinti teljes értelemben vett általános helynöknek, ezért legalábbis jogkétség címén nem érezte magát kötelesnek, hogy erre hivatkozva tiltakozzék a választás megtartása ellen. 6. Meszlényi püspök előzetesen teljes joggal tiltakozott Beresztóczy Miklós esetleges megválasztása ellen, hiszen ez a választás az állami nyomás miatt nem lett volna szabad, és így érvénytelen lett volna. 7. Gigler Károly helyettes általános helynök szerepét esetleg fel lehetett volna fogni helyettes ordináriusi funkciónak. Erre Gigler kaphatott kinevezést 249
