Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Erdő Péter: Meszlényi Zoltán képtalani megválasztásának egyházjogi háttere
lehet egy nyilvánosan működő egyházmegyét úgy kormányozni, hogy titokban maradjon, ki a főpásztor. A Gyulafehérvári Káptalannak az akkor még szabadlábon lévő és működő tagjai azzal az indokkal, hogy nem tudnak a kormányzóról, káptalani helytartót szándékoztak választani, amit a fent idézett források szerint csak akkor lett volna joguk megtenni, ha valóban nincs sem általános helynök, sem más helyettes ordinárius (1917-es CIC 429. k. 3. §). Erre Jakab Antal az érvénytelen választást megakadályozandó feltárta előttük joghatóságát, és „kikötötte, hogy utódai már semmiképpen sem jelzik a káptalan számára a megbízásukat".27 Ez után az eset után Jakab Antal már számított letartóztatására, ami 1951. augusztus 24-én be is következett. Ezután 1951. szeptember 3-án a káptalan szabadlábon lévő tagjai megbízták az állammal jó kapcsolatban lévő Adorján Károly kanonokot azzal, hogy káptalani helynök módjára vezesse az egyházmegye ügyeit. Ez az intézkedés semmis volt, amint az 1917-es CIC 429. k. 3. §-ából következik, ha azt az 1917-es CIC 6. k. 2. pontjának megfelelően a régi jog (saját forrásai), különösen a Konzisztoriális Kongregáció 1914. december 16-án kelt, fent idézett nyilatkozata szerint értelmezzük, mely ilyenkor a káptalani helynök választását kifejezetten semmisnek minősíti. Ezután azonban Jakab Antal kinevezésének alapján már több tartalék is állt Márton Mózes új helyettes ordinárius mögött. Sorrendjük a következő volt: Kovács Béla, Szilveszter Sándor és Jakab László. 1952 januárjában letartóztatták Márton Mózest és a mögötte várakozó három tartalékot. A negyedikről, Léstyán Ferencről, akit Márton Mózes nevezett ki, a hatóság nem tudott.28 Nem sokkal később Kovács Béla kiszabadult a börtönből, és rendőri felügyelet alatt maradva az állami hatóságok szándékának megfelelően kinevezte saját hely- nökének Adorján Károly kanonokot, aki az állam bizalmát élvezte. Kánonjogi- lag egyértelmű volt, hogy a kinevezés érvénytelen, hiszen Kovács Béla még titokban sem vehette át az egyházmegye kormányzását, mert gyakorlatilag Márton Mózessel egyidejűleg már letartóztatták. Igaz, a tartalékok sorában ő volt az első helyen, ám szabadulása után tartalékos státusza nem éledt fel.29 Főként pedig egy pillanatig sem volt helyettes ordinárius, mert amikor kiszabadult, az egyházmegyét már Léstyán Ferenc vezette titkos ordináriusként, tehát volt főpásztor. A kanonokok viszont újra arra hivatkoztak, hogy nem ismernek semmilyen ordináriust.30 Még radikálisabban merült fel az a kérdés, hogy mennyire azonos a helyettes ordináriusok jogállása a megyéspüspökével vagy az apostoli kormányzóé27 Uo. 28 Uo. 257. 29 Uo. 257. 30 Uo. 258. 238
