Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Birtokügyekkel foglalkozva
rendelkezése alá esik. A Szentszék elvárja azt is, hogy az egyházi javak most már minden csökkentés alól mentesítve lesznek az olyan terhek alól is, amelyek alól a többi nyilvános javak fel vannak mentve. Ezek teljesítése után a Szentszék megkezdi a modus vivendi életbeléptetését azzal, hogy ki fogja mondani a politikai határok szerinti egyházmegyék szétválasztását. A konzisztóriumon Meszlényi Zoltán is vázolta az erre az ügyre vonatkozó saját tapasztalatait. Szerinte a legfőbb baj az volt, hogy a magyar birtokokra vonatkozólag a Szentszéknél arra voltak különös tekintettel, hogy a kötendő modus vivendiben legalább az egyháznak mentsék meg azt, ami még menthető. Az egyetemes egyház került előtérbe az egyes javadalmasokkal szemben. Megjegyezte azt is, hogy Serédi Jusztinián bíboros nagy elszántsággal követett el mindent, hogy a magyar javadalmasok jogainak érvényesülését biztosíthassa, jogi tudásának minden fegyverét alkalmazta is tárgyalásai során, de sajnos, kevés eredménnyel. A két előterjesztést megbeszélés követte, és ennek során a főkáptalan minden tagja sajnálkozással állapította meg, hogy politikai érdekek miatt az 1000 éves magyar egyházi jogok szenvedtek káros vereséget a Szentszék és a cseh kormány között kötendő modus vivendiben. Egyébként a főkáptalan mind Serédi bíborosnak, mind Meszlényi kanonoknak hálás köszönetét tolmácsolta. A főkáptalan tudatában van annak, hogy a bíboros befolyásának minden erejét latba vetette, a felvilágosítás és meggyőzés minden eszközét alkalmazta vitathatatlan jogainak érvényre juttatásánál, és nem rajta múlt a siker elmaradása. Ezért a közbenjárásért a főkáptalan köszönetét fejezi ki. Hálásan vette tudomásul Meszlényi fáradozását is, mert látta a káptalan, hogy „milyen lelkiismeretes buzgósággal, hosszabb időt igénybe vevő tanulmányozásokkal készült fel jogaink megvédelmezésére. Mindezekért a Főkáptalan köszönetét tolmácsolta." Újabb fejlemények 1937-ben születtek, amelyekről Serédi Jusztinián értesítette a székesfőkáptalant.399 Másolatban átküldte Eugenio Pacelli bíboros, államtitkár levelét a főkáptalannak, amelyben közli a modus vivendi újabb történéseit, azért, hogy a jövőre nézve állásfoglalást kérjen a káptalantól. Serédi bíboros felidézte az 1935-ös római útját. Hangsúlyozta, hogy a diszmembráció elkerülhetetlenségét látva, tárgyalásai során két dolgot iparkodott biztosítani: a birtok megosztás kérdését külön pápai bizottság elé vigyék, és a hágai per folytatásának lehetősége fennmaradjon. Akkor első célját sikerült elérni, de ez utóbbit nem. A cseh kormány ugyanis az ottani lefoglalt egyházi javaknál a conditio, sine qua non-ként hangsúlyozta a hágai perek visszavonását. Bár a modus vivendi végrehajtása már akkor napok kérdése volt, mégis két évre tolódott el. Most, június elején Pacelli államtitkár szóban közölte vele, hogy a cseh kormány a Szentszék nyomására hajlandó a még meglévő egyházi birtokoknak 399 FL Consistorialis jegyzőkönyvek. 1937. 34. o., 172. sz. 117
