Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
Az elmúlt 25 év
ókat igen sokszor átrendezéssel a várszínpad adottságaihoz kellett alkalmazni. A nézőtér mögötti nyugati várfalat úgy „vastagították" meg, hogy ott a technikai helyiség - teljes hang és fénykezelő berendezésével - elférjen. Az 1990 május végére befejeződő rekonstrukció során a műemléki együttes tehát úgy nyerte vissza 13-14. századi képét, hogy az új szabadtéri színházi építmény harmonikusan, egyszersmind működésre képesen belesimult. A műemléki helyszín, amely úgy újult meg, hogy szerves és végleges bővítményként magába fogadta a várhegyi színjátszás állandó lehetőségét - három kaput is nyitott egyszerre az „ősi falakon”. Két valóságosat a Kapu-szoros felé (ahogy ez minden ..rendesebb” színház épületen dukál): a nagyobbikat a közönségnek, egy kisebbet pedig, amolyan ..művészbejáróként”, a Budai torony aljában. A harmadik csak jelképesen kínálkozik fel - azok számára, akik a történelmi folytonosságot is igyekeznek keresni, és jólesik megtalálniuk... Nos, majdnem 30 éve, 1962-ben ezen a helyszínen, a Kapu-szoros falai közt kezdődött el történetünk első felvonása: itt állították fel az első olyan szabadtéri színpadot, amelyet a vár maradványai fogtak körül. Alkalmi, mobilis játék-és nézőtér volt ez, ahogy láthattuk: 1962-1967 között négy (vagy öt?) éves sorozatot elindító helyszín, amelyet - már a várpalota udvarán - majdnem 20 esztendő szünet után követett a második felvonás (1986- 1988, 1989). A helyszíni folytonosság érzékeltetésének kedvéért képzeljük el, hogy a Kapuszoros egykori közönsége az előadás végén feláll, és - miközben időben 1990-ig repül - térben csak a fal túloldalára ballag át, ahová persze székét sem kell magával vinnie, hiszen beépített padsorok várják. A 75 m2 alapterületű színpaddal szemben egy körcikknyi „amfiteátrum”, amelynek bármely pontja szinte tökéletes látás és hallás - élménnyel szolgál. (A falécekkel burkolt, háttámlák nélküli beton-alapú ülés-sorok azonban már korántsem kínálnak ekkora kényelmet; ebből a kedves párnaosztogatók pótolnak vissza valamennyit, akik az érkező nézőket fogadják...) Az ülések számozatlanok; főként ez lehet az oka, hogy a nézőtér befogadóképességére vonatkozó becslések - a megnyitástól máig is - 300-350 fő között ingadoznak. Jóval biztosabb adatot a jegyárusítás képes nyújtani, amely szerint 280-an már teljesen megtöltik a beépített ülőhelyeket, 300-an pedig „zsúfolt házat" jelentenek. 350 nézőt - többé-kevésbé szabálytalanul - csak úgy tud befogadni a színház, ha a lépcsők egy részét is ülőhelyként engedik használni, illetve az ún. Gyilokjáró „karzati" állóhelyeit is igénybe veszik. 53
